Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

minden egyes megbetegedésnél azonnal a helyszínén kell teremni s nem szabad megelégedni azzal az egyszerű eljárással, hogy a beteget a kórházba szállítjuk és részint a törvényben, részint az ide vágó rendeletben előírt elővigyázati intézkedéseket, beoltást, fertőtlenítést, iskolai kitiltást stb. megtesszük, hanem emellett sokszor igen fáradságos és körültekintő módon azt is kutatni kell, hogy honnan hurcolták be a fertőző betegséget? Ilyen módon sokszor sikerült a fővárosban lappangva fellépett esetek nyomára jönni s a baj fészkét megsemmisíteni. Ennek, az orvosokat és a fertőtlenítő intézeteket nagy mértékben igénybe vevő munkának eredménye az, hogy e bajjal eddig legalább képesek voltunk sikeresen megküzdeni. Itt vannak emellett maguk a napi bajok által okozott halaszthatatlan munkák, melyeket megfogyott létszámmal és újabb munkákkal terhelve vagyunk kénytelenek ellátni. Ennek dacára megfeszített erővel azon vagyunk Összes kartársaimmal együtt, hogy legalább a jelen állapotokat fenntarthassuk. Még kevésbé alkalmas az idő s az elmondottak szerint alig van lehetőség arra, hogy a tulajdonképpeni közegészségügyi feladatok megoldására, a preventív intézkedések megtételére jelenleg módot tudjunk találni. A preventív intézkedések közül talán az első a talaj, a levegő és a víz vizsgálata. Méltóztatnak tudni — hiszen legnagyobb részben orvosok a t. bizottság tagjai, — hogy Pettenkofer

1 óta csak boldog emlékezetű Fodor

2 professzor és iskolája folytatott közegészségügyi szempontból tüzetes talajvizsgálatokat s mutatta ki a talaj nagyfontosságú közegészségügyi vonatkozásait a lakosság egészségére. Fontos a lakott föld humuszának vizsgálata különösen olyan talajú városoknak, ahol a talaj nem mindenütt egyforma összetételű. Nálunk pl. a pesti oldalon homok képezi a talajt, szerves anyagokkal szennyezve, Budán a Vár területének talaja mésztufa, a többi területek talaja márgán áll, közben a Gellérthegy és tájéka dolomit, a Dunapart és a Duna medre kavics és homok. Másként történik ehhez képest — a talaj anyaga szerint — a szerves anyagok korhadása és rothadása s a talaj és a talajvíz szennyeződése a főváros más és más részein. E téren mulasztással senkit se vádolhatunk, mert eddig nem voltunk a talaj vizsgálatára berendezve. Fontos még különösen, hogy az építkezéseknél a talajt ismerjük, mert különben a talajtól és nem az építőtől függő körülmények esetleg a lakásokat teszik használhatatlanná. Nagyon sok olyan házunk van, amelynek lakóit a szennyezett talajvíz és talajlég egészségükben hátrányosan befolyásolja. A talajvíz, a talajlég és talajvizsgálat csak akkor lesz megvalósítható, ha megbízható szervünk lesz, amely ezt a vizsgálatot végezze. Ez pedig nem lehet más, mint a fővárosi bakteriológiai intézet, amelynek munkakörét megfelelően tágítanunk kell, hogy e munka érdemleges keresztülvitele, illetve elvégzése lehetővé váljon. Másutt már létesültek ilyen intézetek. A talajvíz és vele a talajlevegő kérdése a csatornázás dolgával kapcsolatos. Méltóztatnak tudni arról a nagy csatornatervről, amelyet a tanács kidolgozott 1. Pettenkofer, Max (1818—1901): német természettudós, a kísérleti egészségtan megalapítója. 2. Fodor József (1843—1901): higiénikus, egyetemi tanár, a közegészségtan hazai megalapítója.