Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

B) HÁBORÚS INTÉZKEDÉSEK, A VÁROSI LAKOSSÁG ÉLET- ÉS MUNKAKÖRÜLMÉNYEI A háború kitörése után felállított központi segítőbizottság anyagi lehetőségeihez képest enyhítette a háború által érintett családok, a munkásság, kispolgárság és értelmiség háborús nyomorát, főleg a háború első hónapjaiban (148), amíg a fővárosi hadiipar fellendülése, a munkaalkalmak gyarapodása, a segélyezésnek a vidékinél mindenképpen jobb és tisztességesebb rendszere viszonylag elviselhetőbbé tette Budapest lakosságának helyzetét. (149,150) A Népjóléti Központ felállítása 1917 elején (155) a fővárosi szociálpolitika további javítására lett volna hivatott, de a harmadik éve húzódó háború következményei a kiosztott segély összegeket nevetségessé tették, mint a Népjóléti Központ igazgatója maga is megállapítja. (162, 165) 1916-ban szükségessé vált a kenyér- majd egyéb élelmiszerjegyek bevezetése (153, 157), a szűkös adag, melynek biztosítása is mind nehezebb lett, éppen a testi munkát végzők és a növésben levő gyermekek szükségleteit nem elégítette ki, az egyéb áruhiányon, a közegészségügy romlásán (158) alig, a menekültek Budapestre áramlásával tetőző lakásnyomoron egyáltalán nem lehetett a szociálpolitika eszközeivel segíteni. A nyersanyag-hiány az élet mind több területén vált elviselhetetlenné; ennek csak egyes vonatkozásait dokumentáljuk, a nyomor közvetett következményeire: a spekuláció, a gyermekbűnözés és a prostitúció elharapózására csak utal a közölt rendőrségi jelentés. (171) Ezeket a fenyegető tüneteket üldözhette a rendőrség, de nem szüntethette meg táptalaját: a nyomort, s még kevésbé utóbbinak okát, a háborút. Sőt, irányítóit a szegények egy részének elzüilésénél sokkal jobban aggasztotta öntudatos elemeinek összefogása a háború ellen. Hiszen, mint a számok is mutatják, már a fővárosban is alig maradhatott család, amely ne hozott volna emberáldozatot a háború oltárán. (166)