Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

s a XX-ik században már igazán csak mint anachronizmus képzelhető el ez a szervezet az ő virilizmusával. Ha ma kellene a főváros szervezetét megalkotni, eszébe jutna-e még valakinek, hogy újból valósággal kiherélje a főváros önkormányzatát a virilizmussal s a községi választójog oly rendszerével, amilyenen ma felépül ez a törvényhatósági bizottság? Azért szólalok fel, mert a hangulatból, melyet az igen tisztelt előttem felszólaló biz. tag beszéde keltett, úgy látom, hogy sokakban megvan a hajlandóság arra, hogy azon igen sürgős és alapos indítványt, melyet Vázsonyi igen tisztelt barátom beterjesztett, valamelyes ürüggyel, vagy kifogással a jövőnek adják át, hadd pihenjen ez az indítvány a főváros archívumában addig, amíg valami jobb, kedvezőbb szellő szárnyaira nem kapja. Szilágyi Károly:® Míg felülről meg nem rendelik. Közbeszólás: Azt ugyan leshetik. Baracs Marcell: Magam is hiszem, hogy ezt a reformot felülről soha sem fogják megrendelni, de abban biznnyos vagyok, hogy ha meg nem valósítjuk, akkor a felülről meg nem rendelt reform helyett olyan vihart kapunk alulról, amely nem fog időt engedni a kertelésre. Ma nemcsak arról van szó, hogy az általános választójogot megalkotni s a virilizmust eltörölni kell, legyünk annak tudatában, hogy mikor ma szavazunk, igazában választunk egyfelől a kormánygyámkodás és osztályuralom, másfelől az autonómia és a népuralom között, egyfelől erkölcsi opportunizmus, másfelől a megalkuvást nem tűrő akarat, egyfelől a tespedés, másfelől az élet között Tisztelt Közgyűlés! Azt veti ellenünk Glücksthal biz. tag úr, hogy a választójog kérdése most nem időszerű. Hát azt kérdem én, tisztelt Közgyűlés, talán akkor volt ez a kérdés időszerű, amikor megvalósításától még távolabb állottunk, és ma ne lenne időszerű, amikor a sürgős reformra éppen azon rendszer korhadtsága adja a legaktuálisabb érveket s a legnyomósabb indokokat, amely rendszer az elavult fővárosi törvényben gyökerezik. Én értem azok beszédét, akik úgy szoktak érvelni, hogy a régi házban is lehet még sokáig lakozni az új szellemmel s meg kell várni, míg felépíthetjük az új hajlékot. Rendes körülmények között sokszor így szokott ez lenni, de ne felejtsük el, hogy amikor a régi háznak egyik falát düledezni látjuk, akkor fel kell használnunk az alkalmat, hogy felépítsük az újat. Mikor volna ez a kérdés időszerű, ha nem ma, amikor a nép milliói odakint véreznek és családjuk azalatt idehaza ínséget szenved, mikor a kapitalista társadalom csődöt mondott, mert nem volt képes a termelést és a fogyasztást kellően megszervezni, mikor a kapitalista társadalom nem bírta, sőt részben nem is akarta az államnak megadni azt, ami az államé s a népnek, ami a népé? (Halljuk, halljuk!) Ma nem időszerű ez a kérdés, amikor nem reménység, de az elbizakodottságnak vakmerősége kell ahhoz, hogy egy biztosabb, eredményesebb fejlődést várjunk a fenyegető anyagi összeroppanással szemben? És ma ne siessünk közénk fogadni azt a népet, amelynek milliónyi képviselői, fiai egyedül mentették meg a háborúban az országot a pusztulástól? Mert 6. Szilágyi Károly —• tisztviselő, a III. kerületi Demokrata Párt alapitója. 1906-tól a fővárosi th. biz. tagja.