Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)
Előszó
II. BUDAPEST A VILÁGHÁBORÚBAN 1914—1918 AJ KÍSÉRLET A VÁROSI AUTONÓMIA KITERJESZTÉSÉRE ÉS A LIBERÁLIS VÁROSPOLITIKA ZSÁKUTCÁJA Az első világháború kitörésekor világosan megmutatkoztak a fővárosi polgárság liberalizmusának korlátai. Ha már a háborút megelőző években is egyre inkább a szociális-gazdasági és kulturális vívmányok képviselték a haladást, s a századforduló hangos polgári öntudata 1905—1906 után mindinkább az országos politikához alkalmazkodva kereste a maga méltó helyét, 1914-ben a háborús politika támogatása került az első helyre s ez szabta meg a várospolitika egyre szerényebb kereteit. (133, 134) Tisza István háborús despotizmusa ellen nem mertek fellépni s csak óvatosan figyelmeztették a főváros és a vidék közti jogi választóvonal elhalványulására. (135) IV. Károly béke- és reformterveit 1917-ben örömmel támogatták, hiszen mind a Bárczy-féle liberálisok, mind a Vázsonyi-féle demokraták ideálisnak tekintették az immár elkerülhetetlen változásoknak királyi kezdeményezésre, felülről, a mindinkább háborgó nép aktív fellépése nélkül való realizálását. Még a demokratikus választójogi reformok megvalósításánál is ügyelni kívántak arra, hogy a választójog kiszélesítése ne okozzon megrázkódtatást. (136) Az Esterházy-féle választójogi kormány távozása és a király visszakozása után a főváros háborús reform-programja (140) is irattárba került. 133. A fővárosnak a hadüzenet alkalmából Ferenc Józsefhez intézett hódoló felirata és a Kabinetiroda válasza 1914. július 29. Budapest polgársága a háborús események hatása alatt 1914. július 28-án este kilenc órakor a Központi városháza előtt lelkes tüntetésben adott kifejezést dicső uralkodónk iránti szeretetének és bátor hadseregünk iránt érzett meleg rokonszenvének. A lelkes tömeghez dr. Bódy Tivadar 1 a következő beszédet intézte: 1. Bódy Tivadar (1868—1934): ügyvéd. 1886-ban, mint fogalmazó dinook került a fővároshoz. 1906-tól a pénzügyi és gazdasági ügyosztály vezetője. 1911-ben alpolgármester, 1918—1920-ig — a Tanácsköztársaság idejét kivéve — Budapest polgármestere.
