Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)
Előszó
megmenteni ezektől a nyomorult ebédektől a napszámosokat, és ha nem is éppen az épületbontó tótoknak és maltermunkásoknak a számára szólanak, a szegény ember gyomrát fogják menteni a drágaság hozta kényszerű koplalástól. Az élelmiszer-kereskedés, fűszeresbolt, csemegés üzlet és vendéglő ma a legjobb üzlet Budapesten. Új utcákon, egymás mellett ütik fel a cégtáblát, és megélnek az új utcákból. Trösztöket kötnek a vásárlók ellen; de arra nincs vállalkozási kedv, hogy egy nagy tőke egy üzletbe halmozza össze minden erejét, hogy egyesítse a háztartási cikkek minden portékáját, és állítsa egy nagy áruházban a közönség elé. Csak egy ismert nevet: Félix Potin. Aki Párizsban járt, ismeri: tojástól a westfáliai sonkáig, az ötcentime-os heringtől kezdve az amerikai lazacig, egyszerű liszttől a finom tortáig, kocsisbortól a legfinomabb curacaóig mindent kapni az üzletében, s az élelmicikkeknek ez a nagy összeterelése nem emeli az árakat, hanem természetesen még olcsóbbá teszi. Vagy másik két nevet: Duval és Chartier. Az egyik a polgárság vendéglője, s van belőle Párizsban vagy száz. A Chartier-társaság vendéglői még olcsóbbak, és ezek a munkásoké. Van belőlük minden városnegyedben, minden forgalmas utcában. S ha ott leülsz egy egyszerű asztalhoz, megízleled az ételt: nem bánod meg, mert ízletes, jó, tápláló, bár vendégei azoknak a Duna-parti napszámosoknak proletártestvérei, akik ebédre zöld almával és kenyérrel tömik meg gyomrukat, leves, sült, főzelék, sajt, gyümölcs helyett, amiből egy párizsi munkás déjeuner-je áll. Budapesten minden poklokon keresztül kell törnie magát a polgármesternek, hogy hatósági boltokat állítson fel a szegény és kevés pénzű emberek számára. Eljön az ideje talán, amikor nagy, hatósági élelmi árucsarnokokat nyit, olcsó tömegvendéglőket a kiszipolyozott szegény polgárok és a proletárok számára. Mert az üzleti tőke ilyen fába, mellyel a tiszta, biztos, egészséges és egyszerű haszon jár, nem vágja a fejszéjét Budapesten, ahol a polgárság megrohanná az ilyen egész várost boldogító tömegboltokat, tömegvendéglőket, a kacskaringós és hazárd pénzszerzésbe vágnak csak bele az emberek, és megijednek a fővárostól, ha az cselekedik helyettük. Bölöni György: Friss szemmel. Bp. 1968. Szerk.: Erki Edit. 157—159. 1. 116. 1912. május 23. (Részletek Buchinger Manó 1 emlékiratából) — Hogy milyen volt 1912 május 23-ika? Már többször írtak róla, de még ma is, több mint harminc esztendő múltán is érdemes volna hatalmas történelmi riportot írni erről a nevezetes napról. .. Máig is emlékszem, ahogy ott álltam annak a szörnyű kavarodásnak a kellős közepében... Miként az elmúlt évek folyamán, ezen I. Buchinger Manó (1875—1953): könyvkötő, szociáldemokrata politikus, 1905-től az MSzDP titkára. A TK kikiáltását és az egyesülést ellenzi, visszavonul a pártmunkától, majd emigrál. 1929-ben tér haza.
