Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

1887. nov. l-jén összesen alkalmazva volt 1,217 munkás, nemre nézve, ötnek kivételével, mind férfiú. A mi a munkások nemzetiségét illeti, a munkásoknak elég magas százaléka külföldi, a mennyiben 100 munkás között 21 idegen ország szülöttje. Különösen a régibb munkások közül sok az idegen, a kiknek legnagyobb része azonban már egészen meghonosult, gyermekeik már magyar neveltetésben részesültek. A 259 idegen munkás között 210 Ausztriából került hozzánk, vagyis 100 idegen munkás között 85 osztrák. A cseh és morva munkások különösen a vasmunkások, valamint a kőművesek között vannak erősen képviselve. Galícziai munkások különösen a napszámosok között számosak. Istriai és dalmát munkás az ácsok között található. A hazai munkások egy tetemes része fővárosi illetőségű, még pedig a III. kerületből való. Az idősebb ó-budai munkások németajkúak, de a fiatalabbak már mind beszélnek magyarul. Az ácsok és kovácsok túlnyomó része magyarajkú, az előbbiek jobbára komáromiak. A napszámosok között sok a felvidéki tót. A legmagyarabb a faipar, a mennyiben az asztalosok és mintaasztalosoknál a külföldiek csak 14%-ot tesznek, az ácsoknál pedig 17 %-ot. A kötélgyártóknál a külföldiek csak 10%-ot tesznek, a mi arra vezethető vissza, hogy ezen iparágnál túlnyomólag fiatalkori munkások dolgoznak. Legtöbb bevándorolt munkást találunk a fűtők között (43%), a hengerműben (30%), a reszelőműveséknél (75%), a kőműveseknél (40%), a matrózszabóknál (32%). Kitetszik tehát, hogy jelenleg ép azon munkaágaknál, melyek nagyobb szakképzettséget feltételeznek honi munkások dolgoznak, míg ellenkezőleg egy néhány évtizeddel ezelőtt a tanult munkás túlnyomó része külföldi volt s csak a napszámosok között dominált a magyar elem. A mi a munkaszerződést illeti, az nem köttetik írásban, kivéve a tanonczoknál, a kikkel ipartörvényünk értelmében az iparhatóságnál szerződés köttetik. A hajógyárban felmondási határidő nincsen megállapítva, hanem a mint a munkarend mondja: „a munkások a szolgálatból bármikor kiléphetnek és felmondás nélkül bocsájtatnak el." A gyári fegyelem igen szigorú. Dohányzás és szeszes italok élvezése a gyár összes helyiségeiben tilos. A későn jövő vagy a gyári harang megszólalása előtt kezeit mosó vagy távozó munkást megbüntetik. A fegyelmi eljárás rendkívül egyszerű. Első fokú fegyelmi hatóság a munkavezető, a kinek ítélete ellen az igazgatóhoz lehet fellebbezni. A kisebb kihágásokra 20 kr.-tól 1 frt-ig terjedő bírság van szabva, nagyobb kihágások vagy vétségek egy naptól egy hétig terjedhető munkától való felfüggesztéssel vagy pedig elbocsátással büntettetnek. A bírságokból befolyó összegek nem kezeltetnek külön, a min változtatni kellene. Czélszerű lenne ezen a gőzhajózási társaságra nézve elenyésző csekély összeget, valamely munkásczélokra szolgáló intézetre fordítani. A hajógyár a főváros egyik legegészségesebb fekvésű gyártelepe és a gyárhelyiségek berendezése egészségügyi tekintetben mintaszerűnek nevezhető. A gyártermek magasak, tágasak, széles ablakokkal vannak minden oldalon ellátva. Este a gyár különböző műhelyeibe külön légszeszgyár szolgáltatja a világítást, a kötélgyárnak kivételével, mely az ott felhalmozott könnyen lángra lobbanó anyagok miatt elektro-