Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

Részletek a tanácsi pénzügyi és gazdasági ügyosztálynak a kőbányai sertéspiac pusztulásával és a szállástelkek kérdésével foglalkozó előterjesztéséből 1910. január 29. Tekintetes Tanács! A kőbányai sertéspiac, amint azt az utóbbmúlt évtizedekben ismertük, nem egyszerre keletkezett és nem is egyöntetű alakulás. Pest város közélelmezésének sertésanyaga régente csakis a lábon való hajtás útján kerülhetett ide, ami szükségessé tette, hogy maga a hizlalás a lakott városhoz minél közelebb történjék. Erre a célra szolgáltak a „szállások", amelyek régebben önálló telepként áz Üllői-út és a Soroksáriút között fekvő régi Lóversenytér mellett állottak fenn. A ceglédi vasútvonal kiépítése a sertéstenyésztő vidékeket közvetlen összeköttetésbe hozván Pest városával, egészen természetes volt, hogy az érkező sertésanyag kirakására és elszállásolására oly pontot kellett választani, amely a várost, a lehetőséghez képest megközelítette és a könnyű hozzáférhetést is biztosította. Ilyennek mutatkozott a vasútvonal és a Kőbányai-út, illetve az annak folytatásba eső Kápolna-út keresztezése. Itt keletkezett az 1847— 1849. években a Kápolna-út, Jászberényi-út és Alsóvaspálya-utca mentén, tehát a vasútvonalon túl az a szállástelep, amely az Ausztriával és Németországgal, valamint a dunai fejedelemségekkel való vasúti összeköttetés révén igen gyorsan kinőtt helyi jelentőségéből és nemzetközi fontosságúvá fejlődött. A sertéskereskedelem föllendülése azonban a vidék benépesedésével járt, úgy, hogy az akkoriban még különösebb közegészségügyi és köztisztasági berendezéseket nélkülöző szállásokat a hatóság közegészségügyi szempontból beszüntette, illetve a vasútnak innenső, a város felé eső oldalára telepítette át, ahol egyébként már szintén egész telep indult virágzásnak. Ekként létesült a mai ú. n. sertésszállástelep, amely a X. ker. Kőbányai-út jobboldalán, az összekötő vasút, a m. kir. államvasutak ceglédi vonala és a Ceglédi-utca között terül el. Kiterjedése 110.25 katasztrális hold és kizárólag sertésszállások céljára, sertéshizlalásra és vásárra szolgál. Egykoron az egész terület a főváros tulajdona volt s az 1858—1893. közti időben került eladásra. A 60-as és a 70-es években, amikor Kőbányán a sertéskereskedelem élénk fellendülésben volt, úgy a kormány, mint a főváros, belátva a sertéspiac közgazdasági fontosságát és jelentőségét, minden lehetőt elkövettek ennek támogatása érdekében. Ilynemű támogatás volt a főváros részéről az, hogy ezt, az annakelőtte legelőül, trágyalerakó helyül és homokbányául szolgáló területet sertésszállástelepül jelölte ki és adta el, minden egyes esetben kikötvén, sőt telekkönyvileg is biztosítván, hogy a területbe eső telkek kizáróan csakis sertésszállások céljára, sertéshizlalásra és vásárra használhatók. Ennek a telekhasználati korlátozásnak a célja az volt, hogy a főváros ezen az úton biztosítsa és állandósítsa a kőbányai sertéspiacot. Nem kell indokolnunk, hogy a fővárosnak abbeli törekvése, hogy közgazdasági életünknek ezen, akkoriban — mondhatni — rohamosan fejlődő tényezőjét ilyen módon erősítse, minden tekintetben okadatolt és céltudatos volt.