Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

statisztikai kimutatások bebizonyították, hogy fővárosunknak munkaszerezte jövedelmének több mint fele része a kereskedelmi tevékenységből ered. Budapest kereskedelmének jelentőségét legnagyobbrészt annak köszöni, hogy mint közvetítő szerepel Magyarország terményei és az azokat vásárló külföld között, így például 1865—1868-ig az egész ország gabonakivitelének egy negyedrésze a pesti kereskedelem által lett közvetítve; ép oly jelentékeny közvetítői szerep jut, illetőleg jutott, a fővárosnak több egyéb termény kivitele körül, úgy a gyapjú, a kender, a szilva, a bor, borszesz, repce, olaj, bőr, disznózsír, sertés és marha kivitelénél. Ha tekintetbe veszszük egyrészt azon nagy geographiai és természeti előnyöket, melyekkel a főváros meg van áldva, másrészt azon nagy előnyöket, melyeket a tőkének halmozódása, a legmagasabb hivataloknak és a magas kormánynak ittléte magában foglal: természetesnek kell találni, ha a főváros kereskedelmének folytonos fejlődése iránt nagy reményeket táplálnak. A jelen pillanatban azonban a viszonyok képe nem igen bátorító, mert a körülmények az utóbbi időben fölötte aggasztó módon kezdettek változni. A nem rég virágzó gabonakereskedés ma már csak tengődik és majd kizárólag a helybeli piac szükségletéből él; a gyapjúüzlet és különösen a közönséges fajtában való kereskedés elhagyta városunkat és Bécsben telepedett meg; a sertéskereskedés Bécsben szintén emelkedőben van, míg nálunk hanyatlással fenyeget; az olajkereskedés súlypontja tényleg már is Bécsben van; a borszeszben való nagykereskedés pedig Budapesten mondhatni egészen megszűnt. A dolgok ily menete mellett darabonként vonatik el lábaink alól azon talaj, melyen nyugszik a fővárosnak nemcsak nagyobbodása, de minden remény is, melyet annak vagyonosodásához kötünk. Az összes kiviteli cikkek közt különös figyelmet érdemelnek a gabona- és repcekivitel, a lisztkivitel és a sertéskivitel. Ezekre nézve azonban a kilátások vajmi aggasztók. A budapesti lisztiparnak főbaja tudvalevőleg abban rejlik, hogy malmaink nagyobbrésze nem bír pénztőkével, és midőn ennek folytán csak hitelre képes vásárolni, tisztán a budapesti, jelenleg csekély készletekre van utalva, és ennek következtében oly magas áron kénytelen bevásárolni, hogy e mellett a versenyt alig bírja meg. Ha Budapest nagyobb gabonapiac volna, malmaink jóval olcsóbban vásárolhatnának és így talán inkább kerülhették volna el azon sajnálatra méltó állapotot, melyre nagyrészben jutottak. Legszomorítóbb azonban a visszaesésnek azon képe, melyet a budapesti gabonakereskedés mutat, és melyet a fővárosi statisztikai hivatal igazgatójának ./l alatt ide csatolt — s Budapest gabonakereskedésének hanyatlásával foglalkozó munkája föltár. Elég lesz ebből csak annyit fölemlíteni, hogy a budapesti búzakivitel, melynek értéke 1865-ben 5 millió forintot tett és mely 1867-ben 20 millió forintra rúgott, 1868-ban pedig 22 millió frtig emelkedett, ezen időtől fogva évről évre ijesztőbb apadásnak kezdett indulni és 1871-ig már 2 millió forintra, 1872-ben 1,200.000 frtra sülyedt, míg a múlt évben már csak 700.000 forintot tett. Hogy pedig a budapesti gabonakereskedelemnek ezen ijesztő mérvű apadása sehogy sem tekinthető kizárólag rosz termés következményének, világosan kitűnik azon körülményből, hogy a főváros kivitele igen kedvező kiviteli években is folyton apadt. így például 1871 ép oly