Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)
Előszó
A mi hivatásunk most eme fontos törvénynek életet adni; a mi hivatásunk, egész lelkesedéssel oda törekedni: hogy a törvényhozás hazafias s magasztos intentiói, és a megalkotott törvény nagy czéljai minden irányban valósulást nyerjenek. — Ezen feladatból folyólag a megalakult fővárosi törvényhatóságnak egyik fő, s első speciális hivatása, oda irányozni működését, hogy a három városnak egyesítése mielőbb s pedig minden irányban teljesen keresztülvitessék, hogy ezen egyesítéssel kapcsolatos kérdések az igazság, a méltányosság, a kölcsönös egyetértés alapján, s a törvény magasztos czéljainak mindenkori szem előtt tartása mellett helyesen megoldassanak; — hogy minden pártszenvedély, minden particularismus 2 , minden kicsinyes rivalitás, — mely a törvénynek végrehajtását és az egyesítés valósítását nemcsak nehezítené, hanem tán lehetetlenítené is, megszüntettessék, — hogy egy test, egy lélekké váljunk; hogy a két, illetőleg három város mind politikailag, mind társadalmilag teljesen összeforrva, mielőbb oly központját, oly egyesített fővárosát 1 képezzék szeretett hazánknak, melyre nemcsak a főváros minden polgára, hanem a hazának minden fia büszkén tekintsen. (Zajos helyeslés és éljenzés.) További főhivatása a megalakult fővárosi törvényhatóságnak egy jó, az egyesített főváros minden érdekeit átkaroló közigazgatásnak berendezése, oly közigazgatásnak, mely példánya legyen a gyors, pontos, éber s czélszerű törvényhatósági administratiónak; — oly közigazgatásnak mely különösen a fővárosi háztartásnál a józan gazdálkodás szabályait, és a lelkiösmeretesség szigorú kívánalmait irányadóul véve, az egyesített főváros pénzügyi viszonyaiban a rendet s pontosságot, — bevételek és kiadások között pedig a szükséges egyensúlyt mindenkor föntartsa, s így a fővárosnak hitelét e téren is mindinkább megszilárdítsa; — szóval oly közigazgatásnak berendezéséről kell gondoskodnunk, mely egyrészt az önkormányzatot minden ágaiban s irányban, a főváros érdekében, — másrészt az állami közigazgatás közvetítését a haza és az állam érdekében, — mely érdekek szerintem soha ellentétben nem állhatnak, — kellőleg biztosítsa; és a közigazgatásnak ekkénti berendezését annál is inkább óhajtanunk kell, s reménylenünk lehet: mert törvényszerinti hivatásunk betöltésénél mindnyájunkat csak azon kettős czél vezérel: a haza s a főváros együttes jóléte! (Helyeslés, éljenzés.) De végre, ha a mai európai constellatiók között azt akarjuk, hogy mi is betöltsük azon szerepet, azon hivatást, mely a művelt nemzetek családjában minket megillet, akkor oda is kell törekvésünket irányozni, hogy az egyesített főváros oly központját képezze szeretett hazánknak: melyben tudomány és művészet, ipar és kereskedelem, polgári és politikai erény, valamint minden jó s hasznos felé törekvés egyaránt honosuljon, oly központ, melyből minden szellemi mozgalom kiinduljon, mely a tiszta polgári erény, az igaz hazafiság és műveltségnek egyrészt, más részt pedig a hazai ipar és kereskedelem, s vagyonosságnak, mint az önállóság egyik biztosítékának, gyúpontja legyen, — s mely e szerint biztos reményt, biztos kilátást nyújt arra nézve, hogy Magyarország fővárosa Budapest, mielőbb a világvárosok sorába emelkedjék, s mint a magyar koronának és nemzetnek egyik legfőbb büszkesége, s legnagyobb kincse, az őt megillető díszes helyet elfoglalja. (Zajos helyeslés.) 2. Különállásra való törekvés
