Források Budapest múltjából I. 1686-1873 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 1. (Budapest, 1971)

BEVEZETÉS

2. Gazdasági élet Az 1715. évi országos összeírás megjegyzéseiből (21—23) kitűnik, hogy a felszabadulást követően rövidesen elnyert kereskedelmi kiváltságok (19) ellenére a XVIII. század elején mindhárom település lakosságának fő megélhetési forrása a mezőgazdaságból eredt. Budán és Óbudán a legjelentősebb termelési ág a szőlőművelés volt; Pesten a bortermelés alárendelt szerepet játszott az állattenyésztés és marhakereskedelem mellett (24). Az utóbbi jelentőségét tanúsítja Rákóczi menlevele is (20), melynek kieszközlésével a pestiek létbiztonságukat, termelőtevékenységük, marhakereskedelmük zavartalanságát remélték biztosítani a várost hosszú éveken át gyűrűbe fogó kuruc csapatokkal szemben. A szabadságharc hadieseményeit mindkét város erősen megsínylette; a kuruc csapatok portyázásai elől a lakosság jelentős része elmenekült, s a népességszám és a termelőtevékenység a felszabadítást követő első évek alacsony szintjére süllyedt. Az 1710-es, 20-as éveket tulajdonképpen egy másodszori újrakezdés, újratelepülés, a piaci kapcsolatok újrafelvétele, a kézműipar újraindítása jellemzi. A XVIII. század közepén Budán és Pesten egyaránt növekedett a kézműipar szerepe és jelentősége (24), a század második felében a két városban mintegy 130 céhbe tömörült többszáz kézműves elégítette ki a helybeli lakosságnak és a környező népességnek mindennapi szükségleteit; mellettük mind gyakrabban bukkan fel a lakosság luxus-szükségleteinek, speciális igényeinek kielégítését szolgáló mesterségek 1—2 képviselője is. Azonban annak ellenére, hogy a mesterségek számát tekintve Buda és Pest az élenjárt a magyar városok között, a céhes ipar termelése főleg a helyi és szűkebb környék, tehát viszonylag szűk piackörzet ellátását tudta csak fedezni. A céhekbe tömörült kézművesek középkori szellemet árasztó, a termelést aprólékos rendszabályokkal szűk korlátok közé szorító, a versenyt hatalmi eszközökkel kiküszöbölni igyekvő szabályzataik (25) érvényesítésében hathatós támogatást nyertek a szűklátókörű, konzervatív gazdaságpolitikát folytató városi tanácstól. A tőkehiány, a kedvezőtlen piachelyzet és vámrendszer mellett ez is erősen gátolta a XVIII. század hetvenes éveiben megjelenő manufaktúrák szélesebb körű fejlődését. E manufaktúrák XVIII. század végi kezdetleges állapotát és fejlődésük akadályait a 27—28. sz. dokumentumok illusztrálják. A XVIII. század közepétől Pest fejlődése Budáéhoz képest rohamosan meggyorsult. Míg az utóbbi fejlett kézműipara és jelentős kereskedelme ellenére gazdasági