Források Budapest múltjából I. 1686-1873 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 1. (Budapest, 1971)
BEVEZETÉS
Részlet Buda, Pest és Óbuda képviselőtestülete utolsó közös közgyűlésének jegyzőkönyvéből 1873. október 9. 43. Királyi Pál közös közgyűlési tag szót emelvén, felemlíti, hogy a mai közös közgyűlésre szóló meghívások azt, mint utolsót jelezik. Nem mulaszthatja el tehát ez alkalommal, midőn a közös közgyűlés törvényes rendeltetéséhez képesti munkálatát befejezte, hogy egy visszapillantást ne vessen a kezdetre, midőn többeket aggodalom fogott el a felkarolt munkálatoknak sikeres megoldása felett; de örömmel néz vissza a múltra, mert az igyekezet, buzgalom és az ügyszeretet lehetővé tette azt, hogy a fővárosi szervezési mű, amennyire az idő rövidsége alatt emberileg lehetséges volt, sikeresen befejeztetett. Nem lehet tehát ez ünnepélyes alkalommal meg nem emlékeznie különösen azon, mindnyájunk által tisztelt férfiúról, ki fáradhatatlan buzgalmával, a tanácskozásoknak tapintatos és higgadt vezetésével ezen sikeres eredménynek egyik legfőbb tényezője volt, ki hosszú életpályájának folyamában a város javára irányzott kitűnő fáradozásai közben magának számos érdemeket szerzett és csaknem felesleges mondani, hogy ezen férfiú nem más, mint a mindnyájunk által kÖztisztelt Havas Ignác budapesti miniszteri biztos úr O nagysága. Azon meggyőződésben tehát, hogy irányában viseltető érzelme a közös közgyűlés általános érzületével találkozik, indítványozza, hogy e tisztelt férfiúnak a közös közgyűlés jegyzőkönyvében teljes elismerés és köszönet fejeztessék ki. Úgyszintén elismerésben kívánja részesíteni a közös közgyűlés tollvezetőjét, Barna Zsigmond főjegyzőt, ki a közös közgyűlés összes tárgyalásairól szóló jegyzőkönyvet teljes buzgalommal vezette. A harsány éljenzés és helyeslések között elfogadott indítvány és határozat után Havas Ignác budapesti miniszteri biztos úr emelvén szót, a közös közgyűlés által irányában nyilvánított elismerést köszönettel fogadva kijelenti, hogy egész élete pályáján át örömmel fordítá erejét és tehetségét a főváros javára és végső napjáig az leend éltének egyik főtörekvése; mindazonáltal a felemlített eredményben csak kis részben vél osztozhatni s a főérdemet azon férfiúnak tulajdonítja, ki a főváros szervezéséről szóló törvénynek alkotásában és törvénnyé emelésében buzgalommal fáradozott. Ugyanazért teljes elismeréssel emlékezik meg Tóth Vilmos m. kir. volt belügyminiszter úrról; de másrészről kiválólag a 34-es küldöttségről s különösen annak érdemdús elnökéről, Széher Mihály képviselő úrról, végre a közös közgyűlés összes tagjairól, kik ezen nagyfontosságú és nagyterjedelmű munkálat tárgyalásai folyamában, leküzdve a particularis érdekeket, az ügy szentsége iránt viseltető teljes odaadással működtek közre. Beszédének befejezéséül a létrehozott műre a Mindenható áldását kérve: szűnni nem akaró éljenzések közt az ülést berekesztette. Közölte az eredeti jegyzőkönyv alapján: Gárdonyi A.: A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye. Budapest 1913. 612—13. 1.
