Források Budapest múltjából I. 1686-1873 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 1. (Budapest, 1971)

BEVEZETÉS

A lotharingiai herceg

1 elhatározta, hogy a várost általános rohammal támadja meg. Éppen ezért a bajor választófejedelem és más tábornokok jelenlétében haditanácsot tartottak, amely nem folyt le éppen vita nélkül, s a támadást másnap hajnalra tűzték ki. E célból még több ágyút vontattak a lőállásokba, s ezekkel is szakadatlanul ágyúzták a betört nyílásokat. Szeptember 2. Ezt követően, ugyanezen hó 2-án az ágyúzás sokkal erőteljesebben kezdődött, mint bármikor, ugyanis 9 üteg 40 ágyúja csaknem szünet nélkül lőtte a nyílásokat és a várost; ennek meg is lett a nagyon is kitűnő hatása, ezért folytatódott egészen a roham pillanatáig. 12 000 főnyi lovas és gyalogos katonaságot vezényeltek rohamra, kik már sóvárogva várták a jelet, minthogy az egész éjszakát készenlétben töltötték. A jelet délután 3 óra tájban adta meg a sváb üteg 6 ágyúból. Mind a császári, mind a brandenburgi oldalról hatalmas erővel rohanták meg a katonák a futóárkokat. A törökök meglehetősen keményen védekeztek, éspedig főként a brandenburgiak rohama ellen, ezért úgy is tűnt, mintha a katonák meg akarnának torpanni. Mihelyt azonban tisztjeik fellelkesítették őket és a cölöpsoron valamelyest túljutottak, s az új rést is tömegesen megrohanta a legénység, már nem lehetett nekik ellenállni. Heves erővel nyomultak utánuk a többiek, s beözönlött a katonaság a városba, miután a zsákmányra éhes katonák két másik helyen is megmásztak a falat, és megnyitották a nagykaput. Erre a bajor lovasőrség a kapuba nyomult, s a katonák csakúgy özönlöttek utánuk, s aki a törökök közül nem menekült a várba, azt mind levágták, illetve fogságba ejtették. Egyidejűleg előre vezényelték a legközelebbi császári lovasezredet azzal a paranccsal, hogy gyalogosan foglalja el a réseket; e célból négy brandenburgi zászlóalj vonult ide. A városban általánossá lett a zsákmányolás, s az ellenség már csak a várnak volt ura, ahol védte is magát; Croy

2 herceg elkezdte itt is ellene a támadást, s egyezségre akarta birni, e célból különböző módon zászlókat tűzött ki. Az ellenség rögtön meg is adta egyezkedési hajlamának valamiféle jelét, s minden el is intéződött volna, ha a bajor muskétások meg nem kezdték volna újból a félbeszakadt támadást, és fel nem nyomultak volna a várba; ezek azután kérlelhetetlenek voltak, s az ellenséges katonákat elkeseredett védekezésre késztették, úgyannyira, hogy azok a támadók közül nem keveset le is teritettek. Estefelé végre megegyeztek a harcoló felek, s az ellenség feltétel nélkül megadta magát a választófejedelemnek. Császári részről Spinola márki, ezredes, a mi részünkről Fritzschler ezredes — kik a rohamokat vezették — 20 közemberrel együtt meghalt, a bajorok részéről valamivel többen. A törökök közül — kik valamennyi fogoly vallomása szerint több mint 4000 kardnyi erőt képviseltek — 2000-nél is többet megöltek, a többi fogságba esett. A zsákmány nagy volt, s csaknem mindenki, még a gyerekek is a városba rohantak, hogy részesedjenek belőle, különösen sok szép ló és asszony esett prédául; s ez a zsákmány még sokkal nagyobb lehetett volna, hiszen ismeretes az, hogy milyen messzi hires gazdagsága volt ennek avárosnak, hacsak a kapzsiság vagy a reményvesztettség, avagy a végzet tűzbe nem borította volna a várost; 6 óra felé gyulladt ki, s annyira elterjedt a tüz, hogy kilenc óra tájban 1. Károly Lipót lotharingiai herceg, a császári csapatok főparancsnoka. 2. Eugen Croy, a császári gyalogság egyik parancsnoka.