Források Budapest múltjából I. 1686-1873 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 1. (Budapest, 1971)

BEVEZETÉS

7036; (e két szám összeadásából nyerjük azok számát, kik írni nem tudnak: 78548-at), míg a többi 121928 írni (következéskép olvasni is) tud. Százalékban kifejezve tehát azt találjuk, hogy a lakosság 35,61 %-a sem írni sem olvasni nem tud, csak olvasni tud, de írni nem 3,58 %, (tehát azok száma, kik írni nem tudnak, 39,19 százalék), — míg 60,81 % irni, (következésképpen olvasni is) tud. Körösi J.: Pest szabad királyi város az 1870-dik évben. A népszámlálás és népleírás eredményei. Pest, 1871. 1—3., 18—19., 37., 68—69. 1. 126. Pest város lakosságának foglalkozási megoszlása 1870-ben, a népességszámlálás adatai alapján Azon adatok, melyeket az 1870-i számlálás az ország és a főváros foglalkozási viszonyára vonatkozólag napfényre hozott, Pestnek jelentőségét mind anyagi, mind szellemi tekintetben helylyel közzel igen világosan tüntetik fel. így például a pesti kereset- és foglalkozás nélküliek (viszonylagos) száma az országéhoz úgy állván, mint 8 : 10, már ez is amellett tanúskodik, hogy Pesten nagyobbmérvű gazdászati tevékenység uralkodik. Midőn továbbá látjuk, hogy városunkban a kereskedők és iparosok (aránylag) ötször annyian vannak, mint az országban, kell hogy Pestben, Magyarország kereskedelmének s iparának gyúpontját ismerjük fel. Másrészt pedig azon körülmény, hogy az egész országban élő 715 író közül 151 Pesten lakik, s a Magyarországon megjelenő 325 folyóirat közül 149 Pesten jelenik meg: azt bizonyítja, hogy az ország szellemi súlypontja is Pesten keresendő. — a napszámosok első helyen állanak; számuk 21267. Második sorban következnek a szolgáló osztályok (inasok, szolgálók, szakácsnők, dajkák, kocsisok); ezek száma 21227, úgy hogy az ezen két osztályba tartozó 42,494 fő a lakosságnak egyötödét, s a felnőtteknek több mint egy negyedrészét magában foglalja. A háromszor oly nagy Bécsben ezen osztályokhoz csak 76,000 egyén tartozik, ezek tehát Bécs lakosságának nem több mint egynyolczadrészét képezik. Poroszországnak azon 15 városa között, mely 50,000-nél több lakóval bír, egyetlenegy sincs, melyben ezen proletár osztályok oly túlnyomó számmal volnának jelen, mint Pesten; Berlinben azoknak arányszáma 8 %, s Königsbergben, mely e tekintetben legrosszabbul áll, 18 %. Ha figyelembe vesszük továbbá, hogy Pesten ezen 43,000 munkás egyénen kívül még mintegy 40,000 oly lakó találtatik, ki mint iparos vagy gyári munkás keresi kenyerét, tehát ezen szegényebb, vagy legalább kevésbé vagyonos osztályhoz több mint 80,000 ember tartozik, azaz a foglalkozással bíró lakosságnak körülbelül három negyedrésze: meg kell vallanunk, hogy Pest nem nevezhető gazdag városnak. Mennyivel gazdagabb elemekből áll például Bécsnek lakossága, az már abból is látható, hogy az úgynevezett munkás-osztályok (melyekbe hogy a hivatalnokokat és munkavevő kereskedőket érteni nem szokták, elég különös), Bécs foglalkozó lakos-