Források Budapest múltjából I. 1686-1873 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 1. (Budapest, 1971)

BEVEZETÉS

A „Megyeház utcza"

2 sarkán volt a „veres ökör", ennek első emeletén csinosan berendezett, s tekeasztallal ellátott szoba képezte az ifjabb írók zárt helyiségét. A forradalom előtti kerek asztal társaságból itt találtam még: Dobsa Lajost, Bércy Károlyt, Lisznyay Kálmánt és Berecz Károlyt.

3 Az öregebb írók közül Garay János vezetteté fel magát naponkint fia által, mert szegény jelesünk már a vaksággal küzdött. Ezek kórul csoportosult az új nemzedék, mint, Tóth Kálmán, Balázs Sándor, Bulyovszky Gyula, Beöthy László, Győrfy Gyula, Saal Ferencz, Samarjay Károly, Kempelen Gyula

4 és más apró szentek. Úgy éreztem itt magam, mintha egy szellemvilágba jutottam volna, törődött lelkem megruganyosodott. Hallottam megint Bérczy adomáit, Dobsa szikrázó élczeit, Berecz gunyorát, Bulyovszky szigorú bírálatait, Lisznyai viszontagságait a besorozás után. A fiataloknál pedig az értelmiség, kedély, szív és lélek képzettség lepett meg. Naponkint alig vártam a délutánt, hogy ebben a kedves társaságban találjam magamat. Ez az érintkezés meghozta a munkakedvet, s ha irodalmi működésem valami csekély eredményt képes felmutatni, úgy ezen korszakra esik. E gyászos korszakban, mikor az önkény uralom tűzzel-vassal hazánk elnémetesítésén működött, mikor a hivatalos nyelv a közigazgatásban, bíróságoknál, intézeteknél, üzletekben a német volt, mikor ifjainkat elszedték német katonának, akkor az a maroknyi magyar író szembeszállt az áramlattal, kitette magát üldöztetésnek, s védte a nemzetiséget. Irodalom még aligha teljesített valaha szentebb kötelességet! Degré A.: Visszaemlékezéseim. Bp. 1883. II. 194—195., 197—198. 1. 2. A mai V., Vármegye u. 3. Dobsa Lajos (1824—1902) drámaíró, a forradalomban játszott szerepéért 1850-ben fél évet töltött az Újépületben. — Bérczy Károly (1821—1867) író, újságíró, a Tízek Társaságának tagja. — Lisznyai Kálmán (1823—1863) költő, a Tízek Társaságának tagja, Világos után 2 évig közlegényként szolgált a császári hadseregben, 1851-ben tért vissza Pestre. — Berecz Károly (1821—1901) ügyvéd, író. 4. Tóth Kálmán (1831—1881) író, költő, részt vett a szabadságharcban, Világos után bujdosott, majd 1851-ben Pestre költözött. — Balázs Sándor (1830—1887) író. — Bulyovszky Gyula (1827—1883) ügyvéd, újságíró. — Beöthy László (1826—1857) író. — Győrfy Gyula (1835—1885) ügyvéd, író. — Sal Ferenc (1835—1898 után) szerkesztő. — Samarjay Károly (1821—1894) költő. — Kempelen Gyula (Kempelen Győző, 1829—1865) tanár, író.