Források Budapest múltjából I. 1686-1873 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 1. (Budapest, 1971)

BEVEZETÉS

I. BUDA, PEST ÉS ÓBUDA FEJLŐDÉSE 1686—1848 1. Felszabadulás, újjépítés, újjáéledés A város külső képének alakulása 1683-ban a török kétszázezer főnyi haddal ostrom alá vette Bécs városát. Seregét Lotharingiai Károly és Sobieski János lengyel király hadai szétverték. A Bécs alatt aratott győzelem hatására a Habsburg birodalom, szövetséges seregek igénybevételével, támadó hadjárat indítását határozta el, s megkezdte a török kiűzését Magyarországról. A felszabadító háború egyik legfontosabb állomása az ország egykori fővárosának, Budának felszabadítása volt. Csaknem három hónapon át ostromolták a Várat a — császári és magyar, valamint bajor, brandenburgi, frank, sváb, svéd és szász csapatokból álló — szövetséges hadak, míg végre 1686. szeptember 2-án rohammal bevették, és ezzel a két testvérváros felszabadult a 145 évig tartó török uralom alól. Buda visszafoglalása, a felszabadító hadjárat sikere az európai érdeklődés középpontjába állította a magyarországi eseményeket, mint ezt a hadieseményeket ismertető nagyszámú külföldi röplap, egykorú tudósítás, emlékirat és napló is tanúsítja. Ez utóbbiak egyikét közöljük alább (1). A 2. sz. forrás az ostromot követő évben idelátogatott holland orvos, Tollius Jakab leírását tartalmazza a hosszú ostrom és a hódító csapatok fosztogatása, gyújtogatása nyomán romokban heverő, elpusztult városokról. Buda és Pest újjáépítése és újratelepülése az ostromot követő években elég vontatott ütemben haladt. A két város újjáépítésének és benépesítésének megszervezésére létrehozott, a városok feletti végrehajtói és bírói hatalommal felruházott Budai Kamaraigazgatóság különböző kedvezményekkel igyekezett serkenteni a betelepülést (4), gondosan ügyelve arra, hogy a katonai szempontból legfontosabb városrészbe, a Várba császárhű, megbízható katolikus, német lakosság telepedjék meg (3). Bár röviddel a felszabadulás után megszervezték a városok polgári igazgatását, az igazgatási szervek önkormányzati jogai igen korlátozottak voltak, s a lakosság ki volt szolgáltatva a katonaság önkényének. Buda és Pest a felszabadulást követően tulajdonképpen földesúri város volt; a földesúri jogokat a Budai Kamaraigazgatóság gyakorolta. (Óbuda ekkor földesúri, később kamarai mezőváros volt.) A két testvérváros — Fehérvárral és Esztergommal együtt — közel két évtizedes szívós harcot vívott korábbi, elveszett kiváltságainak visszanyeréséért (5) és csak 1703-ra tudta elérni, hatalmas anyagi áldozatok árán, a szabad királyi városi rangot újrabiztosító kiváltságlevelet (6). A városok azonban