Források Budapest múltjából I. 1686-1873 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 1. (Budapest, 1971)
BEVEZETÉS
tisztet és egy közlegényt közülök le lőttek, de a vadászok közülök szinte egyet lelőttek, a többi a szöllők közé menekedett. A vadászok először is be mentek a Christina templomba, azt gondolták, hogy talán ott vann valami ellenséges erő elbújva. Ez alatt Buda város tanácsa képviselői ki mentek a sereghez, s parancsnokukra Vrbnának 7 a várost és a várat feladták, s fejeikkel állottak jót, hogy semmi ellenséges erő a városban nincsen, s hogy a polgárság részéről sem fog ellentállás történni. Erre Vrbna kinyilatkoztatta, hogy a város templom tornyán, a város házon, és a váron a sárgafekete császári színű zászló még az nap kitűzessék, a polgármester válaszolta, hogy a polgárság a fehér zászló kitűzésébe egyezett volt meg, mire Vrbna röviden válaszolta „ich habe schon gesagt, entweder die schwarz-gelbe Fahne, oder Standrecht." 8 A választás könnyű volt. A sárgafekete zászló aznap este kivolt tűzve. A vadászzászlóalj a templomból kijővén, az egész városban és várban kis csapatokban szét oszlott, s minden kijáráson egyszerre jött a várban, én épen a Christina városi garadicsoknál 9 voltam, mikor egy csapatka — talán hét nyolcz emberből álló — feljött, s az ott lévő bámész csoportnak egész gemötlich 10 mondták „wünsch guten Morgen meine Herrn", 11 ezek mindjárt a strázsákat mindenütt a nemzetőröktől felváltották. Ezek után jöttek az ulánusok, vasasok s a Christina városi templomnál a vér mező hoszába felállítatván a dzsidások bandája a Gotterhaltét 12 kezdte játszani, mit a katonaság három hurrahhal fogadott, az után kezdődött az einzug, 13 az ágyúk mellett égő kanóczokkal jöttek a tüzérek, a lovasok is mind fegyvereiket kezeikben készen tartották, az egész bevonulás inkább hasonlított egy nagyszerű temetéshez, mint egy diadal menethez, a publikum egészen egy kedvű volt, kivévén néhányakat, s az itt lévő cseh tüzérekre a katonaság örökös kiabálási s ujongatási egy csép hatással sem tettek. A publikum e rémítő egy kedvűsége daczára is a katonatisztek el akarták magokkal hitetni, hogy milly örömökkel fogadták őket, magam hallottam mikor egy tiszt a másiknak mondta „welcher Jubel". 14 Ezen bevonulás reggeli tíz órától estig tartott, míg a beszállásolások történtek. Windischgraetz délután 4 órakor jött, a várba szállott, Jellasich Pesten Károlyi György házában. 15 Másnap azután mindenféle placatumok 16 jöttek ki, de régibbnél régibbek, mint Ferdinánd lemondása, Ferencz József trónra lépte. Tegnap közbocsánat hirdettetett a strázsamestertől lefelé a közlegénységnek, a tisztekre nézve pedig fen tartja magának Windischgraetz hogy a király kegyességéért könyörögni fog azok iránt, kik magokat igazolandják. Még eddig csak Bathányi Lajost, Jovichot, a volt eszéki várparancsnokot s Szapáry Antalt 17 fogták el. A katonaság czélját elérte, 7. Gróf Wrbna császári tábornok. 8. „Megmondtam már, vagy a fekete-sárga zászló, vagy rögtönbíráskodás." 9. A mai I., Gránit lépcső és folytatása helyén. 10. Kedélyesen. 11. „Jó reggelt kívánunk, uraim". 12. Az osztrák himnuszt. 13. Bevonulás. 14. „Milyen ujjongás". 15. A mai V. Károlyi Mihály u. 16. sz. alatt. 16. Hirdetmények. 17. Szapáry Antal az 1848. évi országgyűlésen Vas megye követe.
