Források Budapest múltjából I. 1686-1873 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 1. (Budapest, 1971)
BEVEZETÉS
a mi forradalmunk emberei voltak felelősek. Mi az estve ideiglenes hatalmunkat a minisztérium kezébe adtuk s e pillanattól fogva a hon ügyéről ők felelősek. S éppen azért kell föllebbentenem a titok fátyolát egy forradalmi testületről, mely még tegnap szükséges és célszerű volt, de ma többé nem az, ha csak önválasztott kormányunkkal vakmerően szembeszállani nem akar. Értem az iparosok és kézművesek ifjúságát. Kik a forradalmak történeteit olvasák, tudni fogják, mily különféle erők és elemek használtatnak ott fel egy magasabb cél elérésére. S ennek tulajdonítsák önök, hogy az iparosok és kézműves ifjak klubjának egyik legőszintébb barátja s ápolója én valék. — S azért én örömmel üdvözlém honfitársaimat, a fiatal kézműveseket, midőn forradalmunk kezdetekor rögtön hozzánk akarának csatlakozni. — Azonban én egymagam nem határoztam. A középponti választmány 1 mindenek fölött a rendet sürgeté s a gyanús erők felhasználásától vonakodott. És én e tartózkodásnak tulajdonítom, hogy most a külvárosokban titkos mozgalom keletkezett a fiatal iparűzők közt. Kit nyílt barátunkká el nem fogadunk, az titkos ellenségünkké szokott válni. — Szabadjon e tényt mozgalmaink történetéből kissé felvilágosítnom. — A forradalom legelső napján számos iparűző nevében jelenté egy lelkes hazafi, miszerint ő a bizalmát bíró kézművesekből egy külön sereget alkot, mely 3 nap alatt ágyúkkal bánni megtanul s akkor, ha kell, az Újépületet a forradalom számára lefoglalja. — Én a tervnek lelkemből örvendek, de az akkori éji választmány többsége nem helyeslé, sőt veszélyesnek tartá s a jegyzőkönyvből is kitörülteté. — Ezalatt a nemzetőrség közé számtalan iparűző ifjú beírta a nevét. De a választmány némely tagjai ezen ifjakban nem láttak elég garanciát s azért egyszerűen mellőzték őket s alig mertek néhány iparos ifjú kezébe fegyvert adni; a pattantyússágról nem is akartak hallani. S ezen előzmények után igen természetes, ami következni fog. — Egy fiatal iparűző jelenté nekem, miszerint ők négyszázan készen állnak, s fegyvert nem kapnak. Én biztattam őket. — Jött később egy másik ifjú, s félezer hasonérzelműek nevében nyilatkoztatá, miszerint fegyvert ők se kaptak, de azért készen állanak, s szükség esetében találni fognak ölőszert is. — Én Kárthágóra emlékezem, hol a vész napjain az ajtósarkok és szegekből kardot készítenek s a hölgyek hajfürteiből hajókötelet. — Megjegyzendő, hogy ezen iparosok többnyire idegen ajkúak, s a magyar szabadságról mégis a legnagyobb elragadtatással beszéltek. Van egy fekete könyvem, melybe a márciusi napok emlékvonásait jegyzem fel: az egész névsora áll az ily lelkes honfitársaknak. Azt tudják önök, miszerint a pesti lakosok egy része megtámadott bennünket a veres tollak miatt s a leggyávább méltatlansággal üldözött úton-útfelen. Ezen nem csodálkozom. Míg közös jogokért vívtunk, addig összeforrottak velünk. Midőn eszméért kellett volna lelkesülni és áldozni, akkor ők visszavonultak, sőt ellenünk akarának szövetkezni. „Jobb nekik ma egy veréb, mint holnap egy túzok" s azért ők semmit kockára tenni nem akartak. Más hazákban is találkoznak ily félénk emberkék. Akinek sok veszteni valója van, az a biztos jelent nem igen veszélyezteti 1. A Közcsendi Bizottmány.
