Források Budapest múltjából I. 1686-1873 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 1. (Budapest, 1971)

BEVEZETÉS

II. BUDA ÉS PEST SZEREPE ÉS ÉLETE A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC IDEJÉN 1848. március—1849. július Az utóbbi két évtizedben megjelent nagyszámú tudományos és népszerű feldolgozás és forráskiadvány révén fővárosunk történetének talán legismertebb lapjai az 1848/49-es évek eseményei. E fejezetben éppen ezért nem törekedtünk arra, hogy akár a bevezetőben, akár a forrásszemelvényekben e másfél év hű krónikáját adjuk. E korszak bemutatásánál inkább az volt a célunk, hogy — amennyire ez a forrásadottságok mellett lehetséges volt — bemutassuk a városi lakosság különböző rétegeinek állásfoglalását, célkitűzéseit, követeléseit és tevékenységét, valamint az egyes társadalmi rétegek között, illetve a haladás táborán belül is igen gyorsan megmutatkozó ellentéteket. E másfél év eseményekben gazdag történetéből figyelmünket elsősorban azokra a periódusokra összpontosítottuk, amelyekben Pest nemcsak színhelye volt az eseményeknek, hanem maga irányította azokat. Elsősorban azokról a rétegekről szólunk, amelyek a forradalom fő mozgatóerői, motorja voltak: a radikálisokról, a márciusi ifjakról (79, 82, 84, 87, 88, 94). Igyekeztünk bemutatni a városi vezető rétegek — az elsősorban a céhes ipart, a közép- és kispolgárság érdekeit képviselő városi tanács és választott polgárság — felemás politikáját is. A választott polgárság, amely március 15-e délelőttjén még azon tanakodott, hogyan vethetne gátat a mozgalomnak, délutánra már a tömegmozgalom hatására a tanáccsal együtt elfogadta és támogatta a forradalom követeléseit és vívmányait (81, 83, 86), bár ezek végrehajtása során — pl. a céhreform, vagy a zsidók egyenjogúsítása kérdésében — nagyfokú óvatosságot, következetlenséget és konzervativizmust tanúsított (89, 91). A városi társadalom vezető és középrétegeinek mindvégig legfőbb célkitűzése a törvényes rend védelme, a plebejus mozgalmak fékezése volt (87, 89). E felemás politika ismeretében nem meglepőek a pesti tanács pálfordulásai: hogy 1849 telén azonnal meghódolt a megszálló császári csapatoknak (98, 99, 101), majd a magyar seregek bevonulása pillanatában rögtön kinyilvánította loyalitását a magyar kormány iránt (104, 105). Viszonylag kevés teret adtunk a budai és pesti munkások és céhlegények mozgalmainak, abból a meggondolásból, hogy az erre vonatkozó lényegesebb dokumentumokat tartalmazza Mérei Gyula: Munkásmozgalmak 1848—49. (Bp. 1948) c. könnyen hozzáférhető forráskiadványa. így csupán a legátfogóbb követeléseket tartalmazó dokumentumokkal jellemezzük mozgalmaik célkitűzéseit, arányait és politikai jelentőségét (89, 90). Jelentősége miatt azonban helyet kapott a kötetben