Források Budapest múltjából I. 1686-1873 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 1. (Budapest, 1971)

BEVEZETÉS

a tanács és a község lakossága között sohasem volt jó egyetértés, ami nem eredményezhet mást, mint az esküdtek állandó változását, ami miatt a tanács hatalma és tekintélye, valamint a lakosság félelme is csökken. Ezért állandó tanácsot akarok létrehozni és azt a kellő hatalommal ellátni, éspedig úgy, hogy 2. mivel ezt a helységet németek is, magyarok is lakják, mindkét nemzetből válasszanak esküdteket, akik azután ezt a tisztséget egész életükön át fogják viselni (kivéve, ha valami olyan nagy hibát követnek el, amire tekintettel őket a tanácsból ki kellene űzni). Mivel azonban 3. a német lakosság a magyart számban messze felülmúlja, háromszor annyi németet, mint magyart kell az említett tanácsba bevonni, amely tervezett tanács tehát nyolc németből, négy magyarból álljon, továbbá egy vásárbíróból, ha majd egyszer a vásárokat is bevezetik (akit mindenkor, ahányszor csak tanácsülést tartanak, abba meg kell hívni), egy német jegyzőből és még egy magyar kisbíróból. Mivel pedig 4. ebből a 12 esküdtből kell évente egyet bírónak választani, hogy mindkét nemzetnek elég tétessék, mindenkor két éven át egy német, az azt követő évben viszont egy magyar fogja a bírói tisztet betölteni, de a vásárbírót sohase válasszák bírónak, ő azonban következzék mindjárt a bíró után. Ha azután 5. valaki ebből a tanácsból elhalálozna, vagy pedig (amint fent meg lett mondva) valamely nagy bűne miatt a tanácsból le kellene tenni, akkor a már gyakran megnevezett tanácsnak kötelessége lesz erről nekem azonnal jelentést tenni, hogy én a községnek három személyt javasoljak, melyek közül egyet válasszanak meg, és vele a helyet azonnal töltsék be. 7. A község lakossága mindenkoron nagy büntetés terhe mellett köteles elöljáró tisztségviselője, bírája és a tanács hatalmát elismerni, nekik a kijáró tiszteletet megadni, mindenben és mindegyiknek tisztségének megfelelően engedelmeskedni. Ha azonban akadna valaki, aki ezt az én parancsomat áthágja, úgy az ilyet elöljáró tisztségviselője, bírája vagy a tanács az én tudtommal és akaratomból bűne nagysága vagy kicsisége szerint harminc, ötven vagy száz botütéssel büntesse meg, és ha a javulás ezután sem következnék be, egészen el kell a helységből kergetni. A bírónak és a tanácsnak legyen meg a teljhatalma arra, hogy más engedetlenséget tudtom nélkül is megítélése szerint büntessen. 9. Ha akadna egyik vagy másik, aki a tanács döntésével nincs megelégedve, legyen neki megengedve, hogy ügyét szabadon elébem tárja, és a tanács köteles lesz panaszát, valamint az ebben hozott határozatát neki írásban kiadni, amit aztán vagy én magam, vagy az általam erre kirendelt urasági bíróság fog megtárgyalni. Mellesleg 10. mivel megköveteltetik, hogy minden egyes tanácstag fogja be a száját és ne locsogjon, mindegyik esküdt ügyeljen arra, hogy ne sejtessen olyasmit, amit esetleg titokban kellene tartani, mert aki ezt a hibát elköveti, azt először csak komolyan figyelmeztetni kell, de a következő esetben már szégyenszemre el kell mozdítani a tanácsból. 12. A bíró és a tanács gondoskodjanak arról, hogy mind a porciót, mind az adó-, papi és templompénzeket igazságosan vessék ki, nehogy esetleg az egyiktől vagy másiktól többet követeljenek, mint amivel tartozik. És