Források Budapest múltjából I. 1686-1873 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 1. (Budapest, 1971)

BEVEZETÉS

4. A városi igazgatás. Országos igazgatási központ A felszabadulást követő években a város igazgatását Budán a polgármester, Pesten és Óbudán a bíró vezetése alatt álló 12 tagú tanács intézte. (Az első években a tanács tagjainak száma kevesebb volt.) Óbuda hatósági szervezete csak formailag volt azonos a két másik városéval; önkormányzati szerveinek hatáskörét a földesúr erősen megnyirbálta (65). A lakosság nagyarányú növekedése és egyre szerteágazóbb és sokoldalúbb gazdasági tevékenysége a városi igazgatási szervek bővítését, és működésük pontosabb szabályozást követelte meg. Ezért rövidesen létrehozták a tanács működését a polgárság képviseletében ellenőrző külső tanácsot (melyet tagjai száma után Pesten „huszonnégyeseknek" is neveztek; Budán eleinte 30 tagú volt), és a választott polgárságot (melyet tagjainak száma után „százasoknak" is neveztek), élükön a polgárság kívánságait tolmácsolni hivatott szószólóval. A város gazdasági ügyeinek intézésére, a telekkönyvezéssel kapcsolatos feladatok végrehajtására, az árvavagyon kezelésére stb. külön hivatalokat állítottak fel; e szakhivatalok száma a XVIII. század végén, a XIX. század elején egyre szaporodott, ugyanez időtől fogva az egyre szerteágazóbb igazgatási és gazdasági feladatok ellátására külön bizottságokat is hívtak életre. A bővülő hivatali apparátus tagjai hatalmukat gyakran egyéni, családi, és általában egy szűk vagyonos kör érdekeinek előmozdítására használták fel; visszaéléseik egyre nagyobb elégedetlenséget szültek a polgárság körében. Az önkormányzati szervek fejlődését, valamint a vezető réteg hatalmi harcait és visszaéléseit mutatják be a 60. 61. 63. és 66. sz. dokumentumok. A felszabadulást követő első évtizedekben Buda csak névleg az ország fővárosa; az ország valódi fővárosa a kormányhatóságok és az országgyűlések székhelyéül szolgáló Pozsony volt. Buda egykori vezető szerepének formális elismerését jelzi a tárnoki városok feljebbviteli bíróságának, a tárnokszék levéltárának ideszállítása 1733-ban (64). A közigazgatási központtá emelkedés szempontjából sokkal nagyobb jelentősége volt a Hétszemélyes Tábla és a Királyi ítélőtábla Pestre helyezésének (62), mert mind jelentős számú hivatali személyzetének itt tartózkodása, mind a peres ügyekben eljárók ideáramlása hatással volt a város forgalmára és gazdasági életére is. A XVIII. század második felétől országos hatósugarú vásárai révén Pest mindinkább az ország kereskedelmi központjává vált (ezt jelzi többek között a váltótörvényszék feljebbviteli fórumának pesti székhelye is [70]), s mind nyilvánvalóbbá