Források Budapest múltjából I. 1686-1873 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 1. (Budapest, 1971)

BEVEZETÉS

tott polgárság jó szándékú tagjaival egyetértésben nem gondol arra, hogy az ilyen, városnak és közönségének terhes, halmozódó polgárfelvételeket megszüntesse, a következő okokból: Először: Ha mágnások és nemesemberek is leereszkednek a polgárok osztályába, ha ezek a szabad királyi városban polgári telket vásárolnak maguknak, és a magas országos törvények szerint ennek polgári jogaiban akarnak részesülni, úgy a polgári rendet nem szabad olyan lekicsinylően tekintetbe venni, hogy a polgárjogot minden idejött idegennek, a város előtt még ismeretlen embernek mindjárt odaítéljék, hanem ha ilyeneket a városba befogadnak, bármilyen mesterségűnek is vallják magukat, még ha polgári ipart is kezdenek gyakorolni, űzzék két-három éven át tevékenységüket anélkül, hogy polgárok lennének. Ezen idő alatt a város viselkedésük szerint már megismerte őket, vajon méltók-e arra, hogy felvétessenek a polgárok közé, Másodszor: Ahhoz, hogy jó polgárok legyenek belőlük, ügyelni kellene arra, hogy a kalmárokat és kereskedőket, de a kézműveseket is, még ha teljes joguk is van arra, hogy valamely ipart űzzenek, ne vegyék fel azonnal polgárokká, hanem űzzék iparukat két-három éven át anélkül, hogy polgárok lennének, ezután pedig az a kör, melybe bekebeleztettek, ítélje meg őket viselkedésük szerint, és ha ez idő alatt becsületes embereknek bizonyultak, igazolja azt, és az igazolást nyújtsa át a Választott Polgárságnak, hiszen a választott polgárságban minden szakmából vannak emberek, akik ismerik a szóbanforgókat, és a választott polgárság maga javasolja őket a nagy tekintetű tanácsnak, és a nagy tekintetű tanács saját belátása szerint vegye fel őket polgárokká, amire csak minden negyedik évben kerüljön sor. Negyedszer: Pest városának nagyon hátrányos, és az egész közönségnek nagyon nyomasztóan ártalmas, hogy olyan sok szőlőkapást, kőművessegédet, ácslegényt felvesznek polgárnak, hiszen a mindennapos tapasztalat arra tanít, hogy önkényesen megállapított napszámokat kell fizetni, mert a munkavállalók sora ezekkel a polgárfelvételekkel csak gyengébb lesz: a szőlőkapás, ha már egyszer polgárnak fogadták, szégyell tovább napszámért dolgozni, hasonlóképpen az ácslegény és a kőművessegéd. Az ő sorsuk az, hogy a polgárjog révén egy dologtalan borozót nyitnak, holott ezek a bormérések a városban már amúgy is határtalanul elszaporodtak, és csak újabb dologkerülő emberek váltak a város terhére. Ötödször: Fontolóra kell venni, milyen káros az, hogy még falusiaknak és parasztoknak is adnak polgárjogot, ha az ilyen falusiak városunkban egynéhány száz forintért egy házacskát vagy telket vásárolnak maguknak. A falusi ember a városban nem folytathatja földműves foglalkozását, hanem — mint a negyedik pontban a kapásemberek, az ácslegények és kőművessegédek — ő is menekül a munkától, a földesúr és az egész ország egyszer s mindenkorra elveszít egy egész dolgos családot, a városban viszont szaporodnak a fölösleges naplopók. Hatodszor: A választott polgárság arra kéri a nagytekintetű tanácsot, hogy szívlelje meg a városnak és közönségének ezeket a jószándékkal átgondolt szavait, és korlátozza ennek folytán a már túlságosan mélyen lábrakapott sokféle polgárfelvételeket, melyek a város és annak lakói elnyomását eredményezik, és hogy ezt a kérésünket állásfoglalásával együtt terjessze elő a magas országos hatóságnak.