Források Budapest múltjából I. 1686-1873 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 1. (Budapest, 1971)

BEVEZETÉS

a nagytekintetű tanács szándéka, hogy bennünket mindenestül elirtson innen; hiszen ha ideérkezik valaki a mi nációnkból, legyen az bármennyire tisztes férfiú is, ha megkísérli, hogy e város kebelén belül telket vagy házat vásároljon, ezt nem engedik meg neki, hanem elkergetik. Az ősi szokás az volt, hogy amikor bíró vagy más tisztségviselő választására került a sor, akkor a mi nációnkhoz tartozókat is megválasztották, mégpedig az elöl említett három náció kölcsönös egyetértésével tették ezt; manapság viszont sem megválasztásukra, sem beiktatásukra még csak meg sem hívnak bennünket; sőt: egyáltalán semmiféle közös ügy, közös feladat végrehajtásához nem használnak fel minket. így még maguknál a jobbágyrendűeknél is alábbvalók vagyunk; tárgyalnak rólunk, de nélkülünk, és csak a katonai porció-adó, valamint egyéb adók terhét rakják ránk; esztendőről-esztendőre nőnek adóterheink, s közben nem jutunk egyetlen tisztséghez, egyetlen méltósághoz, egyetlen polgári ranghoz sem. Ámbár e város kiváltságleveleit éppen úgy szerezték meg annak idején a mi pénzünkből is, mint a másokéból, s a nagyobb részében elpusztásodott területet éppen a mi nációnk népesítette be újból; nemkülönben: a kuruc időben a dalmátokkal

4 együtt, kockára téve életét, vére ontásával védelmezte meg ezt a várost sok veszedelemtől. Mindehhez hozzájárul még az is, hogy éppen ezek az érdemek azok, kétségen kívül, amelyekért a város kiváltságait megkapta, mert általában is ilyen tartalommal szokták megindokolni a kiváltságlevelek kiadását, s nem azzal a népcsődülettel, amely azokban az időkben jó messzire volt innen, most azonban öndicséretével hangoskodik. Mi pedig hűségesek vagyunk munkánkhoz, s közben szenvedünk. Azt is pontosan tudja a nagytekintetű tanács, hogy e porig sújtott helyzetünk miatt már régóta küldözgetjük siralmas panaszainkat a legdicsőségesebb uralkodóházhoz, s azt is bőségesen ismeri, hogy onnan, valamint a magas királyi helytartótanácstól milyen meghagyásokat kapott már ebben a mi ügyünkben. Olyanokat tudniillik, hogy a mi nációnkbeli emberek nevéhez ne tegyék hozzá azt, hogy „Schuzpurger",

5 ne vizsgálják felül lakóházaikat; a római katolikusok nagyobb ünnepein kívül ne kényszerítsék őket a többi ünnep megülésére; annak rendje és módja szerint kaphassák meg a polgárjogot, vegyék fel őket a 100-ak és a 24-ek közé, de a belső tanácsba is stb. Mindmáig csak csekélyke eredményt tapasztalunk e kegyes rendelkezések nyomán. Ez arra kényszerít bennünket, hogy ismét a felségfolyamodvány oltalma alá meneküljünk. De: hogy az a vád ne érjen bennünket, hogy megkerültük a nagytekintetű tanácsot, azért most még egyszer kérő, sőt könyörgő szóval fordulunk a nagytekintetű tanácshoz: méltóztassék a mi nációnkhoz tartozókat annak rendje és módja szerint, a címekkel együtt a polgárok közösségébe felvenni; méltóztassék az iparosokat és ama fiaikat, akik mesterséget akarnak tanulni, az általuk kívánt céhbe felvétetni; méltóztassék közülünk bizonyos személyeket atyai módon felvenni a 100-ak, illetve a 24-ek közé, valamint a belső tanácsba is, aszerint, hogy mikor és hol lesz üresedés; végül: méltóztassék atyailag befogadni a mi nációnkból azokat, akik más helységekből érkeznek ide, s az a kívánságuk, hogy e város kebelén 4. Ti. dalmát kereskedőkkel. 5. Védett polgár. Védett polgárok voltak pl. a zsidók Budán, akik a városban való megtűrésükért külön adót fizettek.