Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1942/1943-I tanévre
Dr Karsai Géza: Középkori vízkereszti játékok
sunt omnia ... A roueni játékokban az angyal albát és fölötte középkori módon fejrehúzott vállkendőt 18 2 viselt. Lambaehban egy diákonus személyesíti meg az angyalt. A renaissance-játékokban azonban már szárnyas angyalokkal 18 3 is találkozunk. Ha pásztorjelenet is van a vízkereszti játékban (pl. Bilsenben), akkor az angyalok kara is szerepel. Részletesebb utasítást a fentieken kívül nem találunk az angyal öltözetére vonatkozólag. Legtöbb játékban egyszerűen csak «puer», «puer quasi Angelus» vagy «Angelus» van a rubrikában. Az előadásmódra vonatkozólag a rubrika több esetben hangsúlyozza, hogy az angyal magas, csengő hangon (excelsa voce, alta voce) énekelje szerepét, a földreborulva adoráló és közben elszenderült mágusok felett hirtelen megjelenve. Néma szereplők. Szent Család. A legszentebb személyek, a Kisded, Szűz Mária és Szent József külön szereplőkkel való megszemélyesítésétől hosszú ideig idegenkedett a papság is, a nép is. Ezért a régebbi karácsonyi és vízkereszti játékokban, amelyek a templomban szigorúan liturgikus keretek között kerültek színre, először csak a főoltár vagy egyik mellékoltár jelképezte a jászolt, s rajta vagy benne csillogó lepellel elfödött kép, szobor vagy szoborcsoport (ancona, imago) a Szent Család tagjait. 18 4 A későbbi, XII—XIII. századi, rubrikákban feltűnően szegény játékszövegekből csak nagyon keveset tudunk meg a Szent Család megjelenítésének módjáról. Pedig ebben az időben történt, hogy a játékok rendezői merész elhatározással megtörték a sokszázados hagyományt és először néma, később beszélő és cselekvő szereplőkkel kezdték helyettesíteni a jászolban a Szent Család tagjait ábrázoló képeket és szobrokat. díszített, sokszor kimagasló művészettörténeti jelentőségű építmények voltak ezek. Némelyik olyan nagy volt, hogy többen is elfértek rajta. (Vö. Du CANGE VI. k., 564. h.) A győri székesegyházban is voltak pulpitumok. Az MR. 165 fol. 101 v mind a kettőt megemlíti : «... duo clerici pulpitum ascendentes can tent...» és «Et alii duo prosequantur istum uersum pulpitum alium ascendentes . . .» 18 2 Vö. BRAUN, i. m., 35. 1. 18 3 Lásd SCHREYER, LOTHAR, Bildnis der Engel. Freiburg i. Br. 1939 és SCHMIDT, LEOPOLD, Die Attribute der Engel in der deutschen Volksauffassung : ZfVk. 1933, 151—176. és 250—273. 1. 18 4 Vö. a jászolról szóló részt a 139. lapon.
