Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1942/1943-I tanévre

Dr Karsai Géza: Középkori vízkereszti játékok

tetőpontig való fokozását is csak a bibliai tárgy szűk keretében lehetett előidézni. Ezt a keretet azonban hamarosan szétfeszítették és egyre több szabadon alkotott személyt és jelenetet vettek bele a darabokba. Heródes és udvaroncai immár szabadon áskálódhattak a Kisded ellen. Dühöngésük a freisingi és a padovai játékban éri el a tetőpontját. Másfelől viszont csökkentette a drámaiságot a jelenetek folytonos szaporítása. Ez a ciklusalkotó, összeadóteclmika nyilttá és revűszerűvé tette játékainkat. A feszültség fokozatosan lanyhult. A szerkezet meglazult és liturgikus vagy önállóan alkotott elemekkel tetszés szerint bővíthető lett. A jellemzés alig mutat fejlődést. Inkább tipizál, mint egyénít. Egyénítésre való törekvést csak Heródes jellemében találunk. Darabjaink szerzőit a tárgy állandósága mellett az is korlátozta a szabad drámai alkotásban, hogy ragaszkodniok kellett a hagyományos szövegrészletekhez és betétekhez. Van egy bizonyos ősi réteg, mely úgyszólván minden játékunkban megtalálható. Győr, Nevers I—II és München például csak ebből áll. Ezen a nehézségen az eleven lüktetésű hexameteres betoldásokkal, a követjelenetek gyakori bővítésével, új szereplők beiktatásával és főként a rendezés állandó tökéletesítésével segítettek. Messzire vinne, ha ezeket a drámaiság emelését célzó kisebb-nagyobb bővítéseket és technikai fogásokat játékonként részletezni akarnók. Anz, Böhme és Young elemzésein kívül elsősorban magukra a szövegekre és szövegkritikai összeállításunkra utaljuk az olvasót. A liturgiával való szoros kapcsolat játékaink minden vonatkozásából kitűnik. Forrásuk a szentmise offertóriumához fűződő felajánlási körmenet őskeresztény szokása. A címük is (Ordo, Officium, Tractus, Processio) utal a liturgikus kötöttségre. Az előadás a vízkereszti szentmiséhez vagy matutinumhoz kapcsolódott és a templomban játszódott le. A legtöbb játék rubrikái szépen mutatják ezt a belefonódást a hivatalos istentiszteleti ténykedések közé. A játékosok a sekrestyéből indulnak ki és oda vagy a szentélykórusba térnek vissza. Az előadás stílusa ünnepélyes és kimért, mint a liturgiáé. A játék nem felvonásokra és jelenetekre tagozódik, hanem stációkra és processziókra. Színpada és nézőtere sem anynyira kötött, mint az antik drámáé. A cselekmény ide-oda hullámzott a templom különböző helyein levő stációk között. A közönség követte a játékosokat egyik helyről a másikra. A liturgikus színjátszás ezen a téren az ősrégi kultikus játékok és népi alakoskodások körmenetes formáját vette alapul. Az antik drámai for-