Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1942/1943-I tanévre

Dr Karsai Géza: Középkori vízkereszti játékok

ban elég gyakoriak. Már a X. század végéről vagy a XI. század elejéről származó Északkelet-Franciaország szövegében is találkozunk velük, mégpedig eléggé tökéletes formában. A hexameterek általában párosak. Ahol csak egy vagy másfél sort találunk, ott valószínűleg későbbi romlásról van szó. Néha hexameteres kérdésre prózai válasz következik. Az ilyen egyenetlenségeket a későbbi átdolgozok többször elsimítják. Néha értelmetlen a hexameter, mert az állítniánya az előző, de kihagyott sorban volt. Ez is arra utal, hogy a hexameteres bővítéseket talán egy elveszett közös forrásból merítették. A kompilálok azonban nem mindig voltak ügyesek és tehetségesek. A különböző eredetű részeket csak kevesen tudták tartalmi és formai szempontból egyaránt kifogástalanul összehangolni. Pedig — mint Nevers III és több más,-lapszéli és lapalji betoldásokkal bőven ellátott szöveg példája is mutatja —- sokan törekedtek erre. A verselés megítélésében a szövegromlásra is tekintettel kell lenni. A másolók nem mindig tudták elolvasni az előttük fekvő szöveget, főként annak apróbetűs betoldásait. A meg nem értett szavakat másokkal pótolták, s így könnyen döcögős lett a leoninus. A közepén és a végén levő rím is eltűnt, vagy megromlott. Ilyen döcögős és hiányos hexametert Délnémetország szövegében többet is találunk. Compiégne szerzője viszont eredeti képzelettel alkotta meg hexametereit. Legtöbb eredetiség és verselési készség Bilsen szerzőjében volt. Még a rubrikákat is hexameteres formába önti : Angelus ab altis Pastoribus ista /jraedicit. Vagy pedig : /nsimul hi pergent ac oscula dulcia figent stb. Mesteri verselését, betűrímeinek, közép- és végrímeinek technikáját érdemes volna külön tanulmányozni. Fleury és Freising verseiben is sok az .eredetiség. Győr betoldásaiban szintén több eredeti leoninust találunk. Általában azt mondhatjuk, hogy a magános hexameterek mindig leoninusok. A párosak közül azonban legtöbbször csak a második az. írtak a középlatin költők. — A magyar bencés kolostorokban is kedvelték ezt a verselési módot. Az 1241 előtt keletkezett pannonhalmi «Liber Ruber»-ben is találunk egy páros leoninusból és három csoportrímes hexameterből álló lapszéli betoldást. Lásd őket : A Pannonhalmi Szent Benedek-Rend Története. I. kötet (Budapest 1902), 474. 1.