Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1941/1942-I tanévre
Dr. Csóka J. Lajos: A magyar tudományosság megszervezésének kísérletei a XVIII. században
Az akadémiák élén kezdetben Richelieu, illetőleg Colbert, később maga a király állott protektori minőségben. A társaság egyébként autonómiával rendelkezett és ennek megfelelően maga választotta a vezetőséget és a tagokat is. A tagok létszáma viszonylag csekély volt. A négy osztályba sorozott akadémikusok közül az elsőbe a tiszteletbeli (honoraire), a másodikba a fizetéses (pensionnaire), a harmadikba a meghívott (associé), a negyedikbe a fiatal növendék (élève) tagok tartoztak. Ezen tagoknak az akadémiákhoz való hatásköri és anyagi viszonyát a mai egyetemek díszdoktorainak, rendes és magántanárainak s tanársegédeinek a helyzetével lehetne összehasonlítani. A tiszteletbeli tagok anyagi, illetőleg erkölcsi támogatásban részesítették az akadémiát, melynek céhbeli tudós munkásai, rendszeresített fizetésért dolgozó tagjai a «pensionnaire»-ok voltak. A bel- és külföldi «associé»-k tudományos eredményeik elismeréseként kapták a megtisztelő aka-r démiai tagságot. Az «élève»-ek a rendes tagok mellett dolgozva elsajátították tudományszakuk művelésének műhelytitkait s kilátásuk volt arra, hogy egykor majd mestereik szerepét és állását foglalhatják el. Az állami támogatás segítségével az akadémiák lassanként felszerelték könyvtárukat, különféle szertáraikat és gyűjteményeiket s a tagok így megkezdhették szervezett és céltudatos tudományos működésüket. Ennek a rendszernek megvolt az az előnye is, hogy intézményesen gondoskodott a jövő tudós nemzedék kiképzéséről. Kutatásaik és felfedezéseik eredményét rendszerint a heti üléseken közölték egymással a tagok, a nagyközönség számára pedig folyóirataikban tették azt közzé. Az Académie Française ülései számára — melyek 1671 óta voltak nyilvánosak — XIV. Lajos 1672-ben a Louvre egyik termét bocsájtotta rendelkezésre s ott szervezték meg a könyvtárát is. 1 Az Académie Française után — az időrendet tekintve -— elsőnek az angol természettudósok klubja alakult át «Royaf. Society» néven tudományos akadémiává. A Leibniz terve szerint 1700-ban alapított porosz «Société des sciences»-nak az volt a jellegzetessége, hogy az — I. Frigyes kívánságára — a természettudományok mellett a szellemtudományokat, azok képviselőit is 1 A francia akadémiákra vonatkozólag 1. P. Pellisson : Histoire de l'Académie françoise. Annak folytatása D 'Olivet : Histoire de l'Académie française. Paris, 1729. A. Manry : L'ancienne Académie des sciences. Paris, 1864.
