Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1941/1942-I tanévre
Dr. Csóka J. Lajos: A magyar tudományosság megszervezésének kísérletei a XVIII. században
az akadémiáknak azt a lényeges kellékét sem, mely szerint megfelelő anyagi eszközökkel biztosítják azt, hogy legalább is a belső tagok — Bessenyei föntebbi kifejezését használva -— «hivatal szerint», azaz hivatásszerűen a társaság célkitűzésének szentelhessék életüket. A «Hazafiúi Magyar Társaság»-ot sokkal inkább az általános magyar műveltség, főleg pedig a nyelv ügyét szolgáló irodalmi körnek, mint tudományos akadémiának tekinthetjük. A szabályzat szerint a belső, vagyis a rendes tagok közé 24 olyan tagot vesznek fel, akik erkölcsös és magyar lelkületük mellett valamiféle irodalmi alkotással tűntek ki. A tagok kötelessége, hogy évenként legalább egy munkát készítsenek, melyet megbírálás végett a társaság elé kell terjeszteniük. A bírálat legfontosabb szempontja a jó magyarság lesz, mivel a társaság «leginkább az anyanyelv segedelmére alkottatik». Később — már említett levelében — Kreskay is így határozta meg célkitűzésüket : «Illy Tudós Hazafiúi Társaságot a Hazai Nyelvnek ki-pallérozására igyekeztünk fel-állítani . . . kik egyenlő hívséggel és hevességgel ajánlottuk vállainkat a dűlőfélben hanyattló Hazai Nyelvnek oszlopozására». A társaság megalakítását élénk érdeklődés kísérte s kilátásuk volt az előkelő társadalom erkölcsi és anyagi támogatására is. De ők is jól tudták, hogy mindenekelőtt az uralkodó jóváhagyására van szükségük. 1 Ezért Bessenyei Bécsbe utazott s ott — mint annyi más alkalommal is — az udvarnál nagy tekintélynek örvendő Kollár Ádámhoz fordult és annak támogatásával igyekezett megnyerni Mária Terézia pártfogását társasága számára. Az ott történtekre vonatkozólag Kreskay levelében azt olvassuk, hogy Bessenyei «közölvén e dolgot Kollárral, a Bétsi Tsászári könyvtartó háznak Gondviselőjével és közbenjárását kérvén, megtsalattatott, mert az említett Kollár II. Józsefet tudósittván . . . szép igyekezetünk sinórját elvágta». Hogy tényleg mi történt Bécsben, nem tudjuk. Az azonban nyilvánvaló, hogy az idő nem kedvezett az ilyen eszmék megvalósításának. Kollár ugyan kezdettől fogva hatásosan támogatta Bessenyei irodalmi törekvéseit, de a tót származású könyvtárigazgatónak a magyar nyelv és a magyar nemzeti művelődés fejlesztése tényleg nem volt szívügye. 2 Hogy az 1774—1776. évek1 Folyamodványuk szövegét is Csaplár adta ki i. h. 12—14. 1. 2 Csóka J. Lajos : Bessenyei György és a bécsi udvar. Pannonhalmi Szemle. XI. évf. (1936), 126—137. 1. Különnyomatban is.
