Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1941/1942-I tanévre
Dr. Sámson Edgár: Fejezetek d. z képzős gyakorító igéinkből
tsak elérhet, jol meg-is harapdoz» Kónyi : H Rom. 139 (NySz.) | - 'harapdál' Göcsej (MTsz.). — Gyak. : Kardos A. (Nyr. XIV, 164). — «talán fgr. er. tőből» (Bárczi). —- Vö. harap szárm. XV. sz. (SzegFüz. III, 72, 73), beleharapozik 1724. (Nyr. XLII, 160), harapdaz a -daz-nál, harapdos a -dos-nál, liarapál EgyszGy. XVIII. század. 8. csapdoz. — «... az ellenség kicsapdozásátúl onnan nem kellene tartanunk» RákF : Lev. I, 62 (vö. NySz.) | «A tengeri habok rengenek, egygyik a másikát csapdozzat> Fal : BE. 577 (NySz.) | 1724: -Avo,\i\-csapdozás Csúzy (NyF. LIX, 13) | - 1788. Dunántúl Szaicz (MNy. V, 285) | tsapdozni SzD. 2 Tsapni a. | 1822 : «Enyelgi a sors csapdozásaiu Kisl'K : Az élet korai | Tsapdozni SI. | «Szél az ajtót csapdozza» Kr., ő MA. csapdof adatát -doz-n.sk olvassa, | Csapdoz 'öfter schlagen, hin und her schlagen' Tzs. a Csapdos a. | csapdozás CzF. | ~ 'többször csap' Ball , a csapdos a. — Gyak. : Fogarasi 265 ; CzF. csap-doz; TMNy. 409 ; NyH. 7 66. — Fgr. (EtSz. 1,858, NyH. 7). Vö. csap JókK. (EtSz. I, 850); csapodoz az -odoz-nál, csapod 1702. (NySz.), egyéb szárm. EgyszGy. 9. rágdoz. — 1743 : «Sok Krokodilusok a' mellyek igen rágdozó, és telhetetlen torkú állatok» Taksonyi (Nyr. XXXI, 253). — •(Talán ugor» (Bárczi). Vö. rág szárm. BesztSzj. (vö. Bárczi); rágdos a -cfos-nál, rágolódik EgyszGy. XIX. sz. és a népnyelv. 10. búgdoz. — «A galamb is csak úgy örül A kedves kikeletben, Ha szerelmes párja körűi Búgdozhat a ligetben» Berzs : Phyllis (vö. Nyr. XXXIX, 207). — Hangutánzó (EtSz. I, 554). Vö. búg szárm. 1702. (NySz.) ; súg-bóg 1540. (uo.) ; EgyszGy. 11. bukdoz. — Ha a kis gyermek szopáskor vagy etetéskor kilöki, kieregeti a tejet a szájából, azt mondják : min kibuktya, kibugdozza. Somogy m. (Nyr. XII, 238) | ~ 'ki-kilöki v. köpi a vizet szájöblögetés közben' Balaton mell. (MTsz.) | «csak itt bugdozza a füstöt (a vonat, a dohányzó ember) Pálfa Tolna m. (Nyr. XXXIX, 327). — Vö. bukik XVII. sz. (NySz.) ; kibuktya Somogy m. (Nyr XXII, 328), kibukja a szájában levőt az, akit hirtelen megnevettetnek. Szekszárd, Ireg Tolna m. (Nyr. XXXIX, 327), stb. (uo.) ; bukdos a -dos-nál. 12. csőkdoz. — 1827 : «könnvüded habcsokdozás közt» KisfK :
