Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1940/1941-I tanévre
Dr. Radó Polikárp: Esztergomi könyvtárak liturgikus kéziratai
— Stephani pp. et m. — Inventio Stephani prothom. —• Marie de nive. — Sixti et soc. — Transfiguratio dni.. — Sabine v. — Cyriaci, Secundi et alior. — Vig. — Laurencii diac. et m. —- Tyburcii. — Eusebii cf. — Vig. 1 — Assumptionis S. Marie v. — Oct. Laurencii. — Stephani regis et cf. — Vig. — Bartholomei ap. — Senesi». — Augustini ep. — Decollatio Johannis Bapt. —Sabine. — Felicis et Adaucti. — Egidii abb. — Emerici ducis. — Nativit. S. Marie. — Gorgonii. — Proti et Jacincti. — Exaltacio S. Crucis. — Lamperti ep. et m. — Vig. Matthei ap. —Gerardi. — Gosme et Damiani. — Wencezlai m. — Michaelis. — Jeronimi presb. — Remigii et soc. — Francisci cf. — Stanislai epi. — Sergi et Bacchi m. — Dionisi et soc. — Colomanni m. —Galli cf. — Luce ev. — XI. mil. virg. — Severini cf. —• Demetri mr. — Vig. — Simonis et Jude ap. f. 121—122' : A Commune Sanctorum. — Ez azonban csak utalásokból áll, felírása : «Commune sanctorum qui carent propriis». A Commune sorrendjében felsorolja a címeket (apostoli, mart, etc.) és visszautal a propriumra, ahol valahol az illető énekrészt közli. f. 123—144': a Kyriale. — A tizenhat Kyrie és Gloria felírások nélkül maradt, ezek már nem készültek el. így nem tudhatom, milyen kyriékről van szó. Csak zenéhez értő ember tudná megállapítani ezt. f. 144'—153 : a Kyriale II. része: tíz Sanctus, Benedictus, Agnus Dei. Tropus nélkül, kivéve a B. Szüzét, f. 153': üres. f. 154—256 : Sequentionarium. Semmi szöveg nincs a sequentiák alá írva ; nincsenek megadva az ünnepek címei sem. Kisebb és nagyobb iniciálék között sincs itt különbség téve, úgyhogy a több mint száz levél egyfolytában hangjegyekkel borított és zenei rejtvény, melynek aligha akad egyszer szakavatott megoldója, hiszen még a sequentiák kezdetét sem lehet meglátni. Ez a díszes graduálé tehát rendszeres használatban alig lehetett, legalább is a Kyrialét és a Sequentionariumot nem használhatták belőle. Úgylátszik ez indította arra a XVI. század nagy prímását, Oláh Miklóst, hogy a, könyvet restaurálni megkezdette, de sajnos ez a munka is abbamaradt, mint láttuk. Oláh prímás emlékét különben fenntartotta az I. kötetben a díszes humanista kalligrafiával bejegyzett pro memoria : «Hoc graduale in honorem et glóriám Dei Optimi Maximi dona1 Sok Responsoriummal f. 99'—105'.
