Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1940/1941-I tanévre

Dr. Lovas Elemér: Árpádházi Margit életrajzának írója — Marcellus.

tantinopolitani Imperatoris filia, volt. Ez a kézirat a XVII. században készült, tehát a görög császárra vagy királyra való utalások elég késeiek. A tössi legenda azon adata, hogy a kis Margitot Veszprémbe előkelő kísérettel vitték el, Ranzanusnál is megtalálható, aki pedig tisztán Marcellus után dolgozott. Ranzanus tesz említést arról is, hogy B. Margit nagyon fiatalon öltözött be az apácák ruhájába. Megtaláljuk ezt a tényt Marcellus legendájában is, a legrégibb breviáriumi lekciókban is, még hozzá «eodem anno» időadattal, vagyis a veszprémi zárdába való belépés évében. Ugyanez az adat a fentebb említett 3212. számú XVII. századi kéziratban is megtalálható így : «Quadrimula magno Spiritus ardore sacrum habitum in praesentia plurimorum Magnatum uberrime pre gaudiis (?) lacrimas fundentium assumpsit». Ezt egyébként csak azért említjük, hogy ennek a kéziratnak hitelébe vetett hitünket megerősítsük. Az 1805 óta használatos legendaszövegben «alig hétévesnek», «vix septennisnek» találjuk B. Margitot a szerzetesruha felvételekor. Ennek a kornak megfelelő adatot másutt sehol sem találunk, vagy csak más szentekről szóló idegen legendákban. A Duna szigetének, hol a király felépítette leánya számára az új zárdát, a tössi legenda szerint Szent Margit-sziget a neve. Ugyanezt a névadást megtaláljuk Ranzanusnál és Jorg Valter fordításában is. Mindenképpen fontos adat a legendák készülésének időpontja szempontjából, vagy legalábbis a fordítás, illetve az átmásolás idejének meghatározására. A 10. fejezetben karácsonynak és Szűz Mária ünnepeinek megüléséről szól a tössi legenda. Salacz Gábor itt nem találta meg a Szűz Mária-ünnepek oktávájának és magának karácsony ünnepének megüléséről a források megfelelő helyét, holott azok a tössi legenda egyik főforrásában, Garinus legendájában, annak 7. fejezetében megvannak. De meg van említve csak karácsony ünneplése a magyar legenda 15. kódexlapján és a nápolyi legenda 10. fejezetében is. A Szent Szűz ünnepeinek oktáváján végzett ájtatosságokat is megtaláljuk Garinus legendáján kívül a nápolyi legendában a fentebbi helyeken. A 3212. kéziratban szintén említését találjuk a másik két legenda szellemében. Tehát itt is forrásaival igazolja hitelét. Azoknak a csodás eseményeknek a színesebb elbeszéléséhez, amelyekhez Garinus legendája volt a tössi legendaíró forrása (pl. a