Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1940/1941-I tanévre
Dr. Lovas Elemér: Árpádházi Margit életrajzának írója — Marcellus.
kivonatos, mint a Marcellus legendájaként tekinthető bolognai legendaszöveg. Másrészt Jorg Valter eltért az általa fordított legenda szerkezetétől munkája közben. így történt, hogy a Bőle Kornél által kiadott bolognai latinnyelvű legendában még megtalálható egységes, töretlen szerkezet megbomlott. Magyarázatul csak azt találjuk, hogy Valter már fejezetekre osztotta németnyelvű legendáját, és így olyan részeket, amelyek egy cím alatt tárgyalhatók voltak, kimozdított eredeti helyükről. Ha felismerte volna Marcellus legendájának biztos, és más szempontokat követő zárt szerkezetét, talán nem tette volna meg ezt, de mint mondjuk, csak « talán, mert hiszen korának, a XV. századnak legendaszerkesztői munkájában divatos volt a szabad eljárás a fordításra szánt munkával szemben. De az a körülmény, hogy a Bőle által kiadott latin legenda eredeti szerkezetében csak kevés változást szenvedett — bár a kivonatolás biztos jelei ott is felfedezhetők —, jogosulttá teszi, hogy újra megvizsgáljuk a magyar legenda szerkesztését. Az csak természetes, hogy a részletkérdések legtöbbjében már Horváth Cyrill kimondta a végső szót, azért ezekre vonatkozóan csak annyit tartunk megemlítendőnek, hogy néhány olyan magyar szövegnek, amelynek megfelelőjét ő a német legendában nem találta meg, a latin legenda megadja a forrását. Másrészt néhány helyen téves utalást találunk, vagy elnézés eredményeként, vagy a második jegyzőkönyv minden adatának figyelembe nem vevése miatt. Ezeket a hiányokat kiigazítottuk táblázatunkban. 1 Most nézzük a magyar legenda szerkezetét a latin legendához való viszonyában. A magyar legenda alapszövegét tevő latin legenda szerkesztője, mint már mondtuk, maga elé vette Marcellus legendájának Johannes Vercellensistől át nem írt szövegét és a második jegyzőkönyvet. A magyar legenda Pray által felvett négyoldalnyi szövege Marcellus legendájának Bőle által kiadott szövegében 30 sornyi terjedelmű. A latin és a német szöveg összevetése feljogosít bennünket arra, hogy ezekben a részekben ne tételezzünk fel erősebb kivonatolást, és <ezt a feltevést a breviáriumi szöveg is támogatja. 1 Lásd Horváth C. : A Margit-legendáról, Irodalomtört. Közi. XVI. k. 307. és 452. 1. — U. a. : A Margit-legenda forrásai, Magyar Nyelvőr, XXXV. k. 408. és 547.1. — U. a. : Johannes Vercellensis és a magyar Margit-legenda, Akad. Értekezés a Nyelv- és Széptud. köréből. 1908. — U. a. : A Margitlegenda forrásai, a Budapest-Székesfővárosi IV. ker. (Belvárosi) Községi Főreáliskola ötvennegyedik Értesítője az 1907—1908. évről.