Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1940/1941-I tanévre

Dr. Lovas Elemér: Árpádházi Margit életrajzának írója — Marcellus.

orationum suarum instantiam, qui­busuis módis impediret. Frequenter etiam inter amaros cordis gemitus, et singultus, vt saepius compertum est, quasi quodammodo extra se rapta, lacrymosas erumpebat in voces. Nun­quam enim singuiaris, vei sola, extra Dormitorium esse volebat, nisi ra­tione compassionis, vei quietis soro­rum se comitantium : et extunc, ante lectum suum, suas deuotas comple­bat orationes. rum instantiam inter­rumperet, frequenter enim inter ama­ros cordis gemitus et singultus ut compertum est quasi quo­dammodo extra se rapta lacrymosas rumpebat in voces. Nunquam enim singuiaris vei sola extra dormitorium nisi ratione compassionis et quietis sororum se comitantium esse vole­bat et tunc ante lectum suum suas complebat orationes. Marcellus legendájának latinnyelvű szövegéből a Bőle-fé^e kiadás fenti 84y 2 sornyi részét tehát ismertük már B. Margit offi­ciumából, mely a XV. század első felében készült el. Ez a szöveg kilenc breviáriumi olvasmányra osztva legrégibb másolatában a Gömöry-kódexben olvasható. A kódex 1516. évi kézírás, valószínűen Legéndy Katalin dominikána apáca munkája. 1 Néhány dologban eltér a Bőle által kiadott szövegtől. A bevezető sorokat átdolgozza, minthogy a breviáriumi szöveg más célokat szolgál, mint egy legenda bevezetése. De aztán elég pontosan követi szövegét. Nem szá­mítva a latin nyelv nemismeréséből származó íráshibákat, néhol elhagy egy-két szót, másutt többet hoz. Ránk nézve csak két részlete fontos. Az egyiket annál a jóslatként tekintett szövegnél találjuk, amelyik Harcias Frigyesre vonatkozik. Itt hihetetlenül aprólékos részletadatot találunk, amelyik egyetlen más forrásunk­ban sem fordul elő : «. . . requisita a matre sua ipsa margaréta: ad tabulam matris appotrata (apportata, appodiata ?) vei staute quem exitum habiturus esset exercitus». Ennek az igazán lényegtelennek látszó néhány szónak nem ismerjük a forrását. Nyilvánvaló, hogy a Marcellusnak tulajdonított mai legenda szöveg itt már rövidítet­ten van a kezünkben. De így volt már Jorg Valter előtt is, valamint a magyar legenda alapját tevő latin legendában is. A másik szöveg­eltérés inkább szerkesztői jellegű. A breviárium 8. lekciójában a Krisztus és Mária, valamint a szentek képeinek tiszteletéi e vonat­kozó Marcellus-féle adatok együtt találhatók. Marcellus ma ismert latin szövegében is, de a ma ismert 1ctbi legendaszövegben is két helyen van erről szó. Bőiénél a 69—74. és 108-—110. sorokban szét­1 Timár Kálmán, A breviáriumi Margit-legendák, Kalocsa, Pannónia 7. sz. 5. s köv. 11.

Next

/
Oldalképek
Tartalom