Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1940/1941-I tanévre

Dr. Lovas Elemér: Árpádházi Margit életrajzának írója — Marcellus.

akarta, az első személy használatával a későbbi korok szerzőt kereső munkáját téves irányba tereli. Ez a magyarázata a Jorg Valtert félrevezető «ich prüder hans» szövegnek abban a legendában, amelyben a «nos plures fratres» közt rejtőzött el a szerző. Johannes Vercellensis, vagy esetleg már német fordítója, jólértesültségének bizonyítékaként más helyen is változtatott a szövegben, bár nagyon kis részben. A régi magyar szóhasználat a tót nemzetiségen a szlavóniait, Marcellus legendájában a sclavicus-t értette. Ezt a szót Jorg Valternél egyszer Windisch-átfordításban találjuk. Ez még lehetne bármilyen fordító fordításának eredménye. De amikor az «ex provincia et comitatu posoga» helyett «ausz wynden»-t találunk, ennek a közelebbi és a külföldön kevésbbé ismert Pozsega vármegye nevének Európában jobban ismert és tágabb vidéket jelentő Winden-nel való helyettesítése nálunk ismerős átírót vagy fordítót tételez fel, Johannes Vercellensíst, aki hazánkat jól ismerhette. Mindez, amit itt előadtunk, fordítva nem történhetett, vagyis úgy, hogy Johannes Vercellensis írta volna a legendát és nálunk írták volna abba a magyar vonatkozású sorokat, illetve itt hagyták volna el a kényesebb részeket. Nyilvánvaló ez a latin legenda egész szerkezetének töretlen voltából. A német szöveg nem mutatja a latinnak megfelelő zárt egységet. Ezt bizonyítja a szerző keresését és megtalálását elindító «nos plures fratrés seniores» kifejezés az «ich prüder hans» helyett. Végül az a megállapítás, amelyet Bőle tett, hogy Johannes Vercellensis legendaírói működésének semmi nyoma sincs azokban a forrásmunkákban, amelyek a dominikánusok adatait tartalmazzák, és végül bizonyítja minden adat, amelyet most közöltünk, hogy csak Marcellus lehetett a legenda szerzője. Johannes Vercellensist egyedül Jorg Valter tette meg a legenda írójává, az előtte levő szöveg alapján jogosan, a latin eredeti szövegre való tekintettel azonban tévesen. Arra vonatkozóan, hogy a Bőle által kiadott latin szöveg Marcellus legendáját változatlanul tartalmazza-e, kimondhatjuk, hogy nem. A változások több irányban történtek. Elég gyakoriak a másoló által ejtett íráshibák, amelyek ú. n. lectio variansokat eredményeznek, néha azonban értelmetlenséggé válnak. Ilyen pl., hogy csak egyet említsünk, a legenda elején található devenerunt devoverunt helyett. Ezek felsorolása bizonyára felesleges. De az ilyeneken kívül találunk tudatos vagy öntudatlan szövegrövidítéseket is. Tudatos szövegrövidítés történik IV. Béla és B. Margit