Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1940/1941-I tanévre
Dr. Lovas Elemér: Árpádházi Margit életrajzának írója — Marcellus.
nak kérdésében B. Margitot, máskor meg ő maga küldi hozzá útjaiban kísérőtársát, hogy azt B. Margit meggyógyítsa. Margit is hisz az engedelmességből végzett ima erejében, s ezt a hitet Marcellus egyénisége és vele szemben tanúsított bizalma váltja ki belőle. Erre is jól mutatott rá Mályusz Elemér. 1 Elképzelhető-e most már, hogy egy olyan müveitfejű ember, amilyennek Marcellust láttuk, ne írta volna meg mindazt, ami B. Margit körül történt ? És hogy csakugyan megírta, arra bizonyíték a legenda szerkezete. Tudva azt, hogy a legenda életrajzi részének körülbelül a felénél találjuk elmesélve az álmot látó és álomban kapott utasítások alapján nevelő provinciális esetét, és látva, hogy a legenda a gyerekkor ismertetése után az amor Dei, a contemptus sui és az amor proximi sorrendjében mondja el B. Margit életének eseményeit, s csak a végső szakaszt zárja le a házassági tervek és a halál elmesélése, ki merjük mondani, hogy ilyen gondolati sornak megfelelő szerkesztést csak egy ember végezhetett, az, aki a gondolatsort is megállapította, maga Marcellus. S még neki így is külön érdeme és értelmes, tudatos munkájának bizonysága, hogy nem feledkezik meg az önmaga által megszabott szerkezetről. Az a tény, hogy az életelveket Marcellus határozta meg és annak sorrendjében mondja el az élettörténetet, egymagában is bizonyítaná Marcellus legendaírói szerepét. A legendára visszatérve, a szerző személyében olyan ember áll előttünk, aki tudhatta azt, amit elmond. Még hozzá nagyon is bizalmas dolgok juthattak tudtára, hiszen gyóntató volt, és a királyi család is többször igénybe vette bizalmát. Mikor pl. elmondja, hogy B. Margit az év milyen napjain, és testén milyen körülmények közt hordta a ciliciumot, minden zavar nélkül elmondja, hogy hiszen ő engedte meg az elmondottakat B. Margitnak, mert az egyrészt mint elöljárótól, másrészt mint gyóntatótól kért tőle erre engedélyt. Jellemző az az eset is, hogy a királynéról tudja azt, hogy nem nagyon lelkesedik a cseh házasság tervéért, őt hivatta a királyné és beszélt vele ebben az ügyben. De épen itt árulja el, hogy nem mond el mindent, amit tud, mert csak azt adja tudtunkra, amit ebben a kérdésben B. Margit neki «finaliter» mondott. A beszélgetés részletezése elmarad. Amit mond, az tehát igaz, de nem mond el mindent. Előadásában kötötte a királyi család 1 Emlékkönyv, 368. 1.
