Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1940/1941-I tanévre

Dr. Lovas Elemér: Árpádházi Margit életrajzának írója — Marcellus.

könyve B. Margit és Marcellus kora után sok idővel kapta mostani szövegezését, de még a középkori misztika elveit tartalmazza ; és bármiként vitatkozzanak is a könyv szerzőjéről, a benne található gondolatok nem Kempis gondolatai, hanem korának a szerzetesek szabályaiban és életében megnyilvánuló irányelvei. Olyan szerzetesi szabályzatok, amelyek egyrészt mindenkor életirányítást végeztek, másrészt mostani szövegezésében és szellemében mindegyik visszanyúlik a misztika kezdetére, a XII. század közepére. Összehasonlítva Krisztus követését Marcellus irányításával, illetve B. Margit életének tényeivel, csodálatos egységet találunk közöttük. Azt nem lehetett nehéz megértetni B. Margittal, hogy lelki vezetőre van szüksége. Marcellusnak B. Margit életében már fiatal korától tartó szerepe, elöljárói és gyóntatói minősége, hamar és nehézség nélkül biztosította, hogy B. Margit az Im. Christi szellemében (III. k. 7. f. 2.) rábízza magát lelki vezetésére, ha nem akar eltévedni az Ürhoz vezető úton. Aztán a III. könyv 25. fejezetének 4. részében azt a kérdést találjuk, hogy miben áll az ember tökéletessége. A kérdésre ugyanott ez a válasz : «In offerendo te ex toto corde tuo voluntati divinae, non quaerendo, quae tua sunt, nec in parvo, nec in magno, nec in tempore, nec in aeternitate . . . Quod si ad plenum tuiipsius contemptum perveneris, scito, quod tunc abudantia pacis perfrueris, secundum possibilitatem tui incolatus.» A II. könyv 7. fejezetében, annak 1. részében olvassuk : «Beatus, qui intelligit, quid sit amare Jesum et contemnere seipsum propter Jesum». És utána hosszabban kifejti Jézus szeretetének tökéletes módját. Egyébként is hirdeti az Im. Christi : «. . . amor Jesu facit hominem seipsum contemnere». És még számtalan helyen találjuk az Isten szeretetének és az önmegvetésnek egymással való összefüggését Krisztus követésében. Szól az amor Dei-nek a timor Dei-vel való kapcsolatáról is. (I. k. 24. f. 7.) Ezt is megtaláljuk az I. könyv 14. fejezetének elején : «... aliorum facta caveas iudicare». Ugyanazon könyv 2. fejezetében a 4. részben pedig ezt olvassuk : «Haec est altissima et utilissima lectio, suiipsius vera cognitio et despectio. De seipso nihil tenere et de aliis semper bene et alte sentire, magna sapientia est et perfectio. Si videres alium aperte peccare, vel aliqua gravia perpetrare, non deberes te tarnen meliorem aestimare ... tu neminem fragiliorem te ipso tenebis». Itt az önmegvetés és mások tetteinek megítélésétől való tartózkodás kapcsolatáról hallunk. De folytathatnánk akár az egész könyv