Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1940/1941-I tanévre
Dr. Gál Geláz: A madárfiókák paizsmirigyeinek változásai
hanem egy részük a resorptiós folyamatok végén fellépő tüszőregenerátiót jelzik. A tüszők belső üregének nagyságingadozásánál is figyelembe kell venni a növekedést. A működés minőségét tehát csupán ebből az egy adatból, a hámmagasság, a hámsejtmagnagyság és a kolloid állapotának tekintetbevétele nélkül, eldönteni nem lehet. Sőt majdnem azt mondhatjuk, hogy a tüszők belső üregének nagyságingadozása a fiókák pajzsmirigyében nem nagyjelentőségű. A háziverébfióka-sorozat első 5 tagjának tüszői még alig, vagy legnagyobbrészt nem kialakultak, azaz üregük még nincsen. A háziverébfióka pajzsmirigyének működése a vizsgált példányok alapján a következőképpen vázolható. A tojásból való kibúváskor a pajzsmirigy, néhány tüszőt nem számítva, kolloidot nem tartalmaz, tehát tüszői túlnyomórészt még üregnélküliek. Az első öt napban a mirigy növekedik, a tüszősejtek szaporodnak és kolloidot választanak el a tüszők keletkező üregeibe. A 6., 7. és 8. napon az így felhalmozott kolloidot a szervezet felhasználja. Működése ezen napokban tehát resorptiós. A 9—11. napokon a mirigy újra gyűjti, halmozza a kolloidot (a mirigyben túlnyomó a secretiós működés), majd fészekbeni életének utolsó két napján a kolloid nagy részét újra felhasználja. Anser domesticus L. 19 napos embrió. Ennek mirigye legnagyobb metszési felületén mérve 1-2 X 1-3 mm. Az alapszövet még teljes egészében parenchymatikus, azaz még nem rendeződött és oszlott szét egyes tüszőkre. A tüszőhámsejtek ennek megfelelően még erősen osztódásra képes állapotban vannak. Mitosisok nagyon gyakoriak. Megjegyezzük, hogy egyes helyeken chromophil kolloid figyelhető meg, részben a sejtek között, 3-3 p nagyságban, részben egyes sejtekben. Ez a kolloid csak a mikrométercsavar forgatása mellett tűnik elő. A sejtmagvak még szabálytalan, a gömbalakból eltérő alakúak. Chromatin-állományuk szemcsékre osztott, amelyek két-három nagyobb s több apróbb szemcséből állanak. Közöttük néhány acidophilszemcse is látható. A vérellátás nagyobb fokú. Eosinophil granulocyták elég gyakoriak. A hámsejtmagvak átlagos nagyságát nem közöljük, mivel a sejtmagvak változatos és szabálytalan alakúak, tovább sok helyen nem lehet még megkülönböztetni őket a kötőszöveti sejtmagvaktól, amelyekkel össze-vissza keveredve együtt láthatók. E mirigy tehát fejlődő és egyben secretiós állapotban van.
