Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1940/1941-I tanévre
Dr. Szalay Jeromos: Nyelvtanírási kérdések különös tekintettel a fiancia nyelvre
és a diachronikus nyelvszemlélet között. A synchronikus, leíró nyelvtan (grammaire synchronique) a nyelv jelen állapotát vizsgálja tekintet nélkül a történelmi fejlődésre, a diachronikus nyelvtan valamely nyelv egymás után következő állapotait nézi. Ez a történeti nyelvtan (grammaire historique, grammaire diachronique). A synchronikus nyelvszemlélet a történeti elemet ki akarja zárni a leíró nyelvtanból. Amit csak történeti úton lehetne megmagyarázni, azt mint kivételt kezeli, pl. a francia advienne que pourraban a que vonatkozó névmást. Ennek az irányzatnak következetesen végrehajtott terméke Eckhardt Sándor Üjjrancia leíró nyelvtana. Magyar szemmel nézve ezt az irányzatot, kissé meglepődünk. Mi nehezen jutottunk volna arra a gondolatra, hogy ennek a felfogásnak a megvalósítására egészen új iskolát kellene teremteni. Máskép áll azonban a helyzet a francia nyelvtanírásban, hol a történeti elem túltengett a legújabb időkig. Mi azonban, bár nem megyünk annyira, mint Max Kuttner, aki a történeti elem kizárását fogalmi ellenmondásnak nevezte, 1 azt tartjuk, hogy egy tudományos értékű, didaktikus célzattal írt francia nyelvtanban a latinra vagy a történeti elemekre való minden hivatkozás kiküszöbölése fölösleges. Megvolt ennek az irányzatnak a jelentősége Franciaországban, ahol Brunot kifejezése szerint a történeti nyelvtan tanítását bevitték az oktatásba, mielőtt igazában megszületett volna (La Pensée et la langue, préface), ahol a latin grammatika nyűgétől és a latinra való folytonos hivatkozástól meg kellett szabadítani a nyelvtant, mert hiszen a francia nép óriási többségének fogalma sincs a latin nyelvről és nyelvének történeti fejlődéséről. A politika is közbelépett a nem «demokratikus» latin nyelv elleni küzdelemben, annyira, hogy a Sorbonne-on a francia nyelv számára «latin nélküli» tanszéket állítottak fel. Szerintünk azonban a nyelvtörténeti magyarázatok mennyisége és minősége a leírónyelvtanban nem annyira a rendszer kérdéséhez, mint inkább a pedagógiai tapintatra és annak a közönségnek szellemi szintjére tartozik, melynek a nyelvtaníró munkáját szánta. Ezért mi is Grammaire française à V usage des Hongrois c. nyelvtanunkban nagy mértéktartással ugyan, de adtunk nyelvtörténeti magyarázatokat és hivatkoztunk a latinra jegyzetszerűen olyan módon, hogy azoknak, kik latin ismeretekkel rendelkeznek, az öntudatosítás hasz1 Eine synchronische Linguistik halte ich eine Contradictio in adjecto. Zeitschrift für französische Sprache und Literatur, Bd. 53, 457.
