Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1940/1941-I tanévre

Blazovicli Jákó: A fizikai okság elve s a kvantumfizika

egyenlő okoknak mindig egyenlő az okozatuk, hatásuk, másrészt minden történés szükségképpen és egyértelműen van meghatározva az őt közvetlenül megelőző okban. Minden fizikai rendszer jövő sorsa adva van a rendszer összes részecskéinek egy adott pillanatban meglévő geometrikus és dinamikus állapotában (elhelyezkedésükben és sebességükben). A fizikai okság elvében tehát két lényegi mozzanat különböztethető meg : egy mennyiségi (egyenlő okoknak egyenlő a hatásuk) s a teljes determináltság, szükségképiség. Az újkori természettudomány matematizáló szenvedélye természetesen itt is arra törekedett, hogy a kvantitatív mozzanatot matematikailag is megformulázza. A metafizikai okság elvével szemben tehát a fizikai kauzalitásban elhomályosul a dinamikus (létesítés) mozzanat, mint amely a szemlélet számára megközelíthetetlen, s a súlypont áttolódik a szükségképiségre, az okozatnak az okra való determinált következésére, mint amit egyedül figyelhetünk meg. (Unum post aliud.) A fizikai okság elvének ilyetén értelmezése természetes következménye az újkori természettudomány célkitűzésének, amely Galilei óta a fizikai történéseknél nem a Miért-re, hanem a Hogyan-ra keres feleletet. A fizikai okság elvétől sem a Miért-re, hanem a Hogyan-ra vár ez a természettudomány választ. A klasszikus fizika egyik legelőkelőbb képviselője Mach szerint : «Wo wir eine Ursache angeben, drücken wir nur ein Verknüpfungsverhältnis, einen Tatbestand aus, d. h. wir beschreiben

»/ Ilyenképpen a fizikai okság elve két történés, valóság közti funkcionális viszony megállapításává zsugorodik össze. III. Visszatérve a kvantumfizika okság-ellenes állásfoglalására, ténymegállapításként kell elfogadnunk, hogy a szubatomáris világban a fizikai okság érvényesülése, illetőleg az okozatnak az okra való szükségképi következése nem figyelhető meg. Ennek oka nem műszereink vagy módszertanunk tökéletlenségében, hanem a szubatomáris világ lényegi adottságaiban rejlik. Ilyen irányban tehát a kvantumfizika jövő fejlődésétől sem várhatunk változást. Ebből azonban arra következtetni, hogy a mikrokozmoszban az okság elvét föl kell adnunk, csak pozitivista alapon lehet. Ha «csak a mérhető létezik» s minden megállapítást, amely az érzékelhetőség, megfigyelhetőség határát átlépi, mint «sinnlos»-t (a pozitivista fiziko-filozófia kedvenc szava), értelmetlent el kell vetnünk, akkor