Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre

Dr. Schermann Egyed: A Szent-Benedek-Rendnek úgynevezett «nullius»-apátságai. (Folytatás.)

Bartilotto Ignácz (1652—55.) végre ismét visszaszerezte a kisebb rendek föladásának jogát világi papnövendékeire vonatkozólag. Az ügy ugyanis végtére a Rota elé került, a mely .1.654. jún. 26-án (Guillaume szerint aug. 31-én) kelt döntésében azt mondja, hogy a cavai püspök valami nehézséget támasztott a cavai apát ellen a kisebb rendek föladása és elbocsátó levél adása ügyében, a miket az apát az ő világi híveinek föl szokott adni, illetőleg elbocsátót szokott nekik adni, hogy máshol vehessék föl ; mert a püspök szerint a kisebb rendek föladása a trienti zsinat 23. ülésének 10. fejezete (de reform.) szerint a helyi Ordinariusoknak tartatik fenn, az apátoknak pedig, bár exemtusok és nullius dioeceseos, megtiltatik ez. Most tehát az apát kérelmére a Rota megvizsgáltatta az ügyet és döntött. Bár a zsinati intézkedés a rendek föladásából kizárja az apátokat, mint Barbosa is bizonyítja és a Rotának 1643. máj. 22. és 1645. jan. 27. és máj. 15. döntéséből is kiviláglik, de ez nem áll, valahányszor, mint a fennforgó esetben is, teljes exemtióról van szó és quasi episcopalis joghatóság illeti meg az apátot, a kinek teljesen elkülönített területe van

; mert ő akkor az illető területen belül a dioecesanusnak nevét viseli. Ennélfogva a trienti zsinat daczára föladhatja alattvalóinak a kisebb rendeket, mint többen bizonyítják, kiket Barbosa idéz és követ és a mint a Rota az avellinói joghatóság ügyében 1646. júl. 4-én és a zsinati congregatio 1621. ápr. 8-án döntöttek. És ugyanúgy döntött a püspökök és szerzetesek congregatiója is 1652. jún. 18-án a buscoi karthausi perjel ügyében. — Hogy pedig a cavai apátnak elkülönített területe van és minden püspöktől függetlenül teljes egyházi joghatóságot gyakorol ott, azt négy tanú is 40 évi tapasztalat mellett bizonyítja, akik elődeiktől is ugyanezt hallották, anélkül, hogy valaha az ellenkezőt lehetett volna hallani. T. i. az apát pályázatot hirdetett a plébániákra, zsinatot tartott, a papságot megfenyítette, a íendeket föladta, elbocsátót adott és minden egyéb püspöki jogot gyakorolt és így emberemlékezetet meghaladó elévülésről tanúskodik. Mindez bizonyítja a rendes joghatóságot és a lex dioecesanat. Ide tartozik ugyanis a zsinattartás, mint Barbosa is bizonyítja, a plébániákra való pályázat hirdetése, mint többen és a Rota is bizonyítják; továbbá vikárius rendelése, a visitatio és a papság büntetése, mint Barbosa megjegyzi ; végre a bérmálás és a kisebb rendek föladása, mint a decretalisok bizonyítják. Az apát quasi episcopalis jogának bizonyítására több auditor azt is megjegyezte, hogy a cavai monostort és templomát IX. Bo-