Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre
Dr. Klemm Antal: Mordvin szövegek
Mordvin szövegek. Pannonhalma hármas halmára, a, hol Anonymus szerint mintegy ezer évvel ezelőtt Árpád gyönyörködött vitézeivel a körülötte elterülő vidékben, a mostani világháború nagy hullámai rokon népeket — köztük mordvinokat —• sodortak. A mordvinok ma a Volgánál és mellékfolyóinál laknak, főkép Szaratov, Tambov, Penza, Szimbirsk, Nise-gorod kormányzóságokban, kisebb csoportokban Kazan, Ufa, Szamara, Orenburg és Asztrachan kormányzóságokban. Az ezen szétszórt területen lakó mordvinok száma meghaladj a a milliót. Ök maguk nem mordvinoknak nevezik magukat, hanem törzsneveket használnak : erzat, er^zat, firtat (sing. eréa) és mohsdt 1 (sing. moJcsa). Az elsőhöz tartozik a mordvinok kétharmada. Az ú. n. Nestor-krónikában MopßBa-nak neveztetik a nép, de már Jordanesnél előfordul ezen elnevezés mordens alakban. A mordva szó W. Tomaschek szerint (Kritik der ältesten Nachrichten über den skythischen Norden. Sitzungsberichte d. phil. hist. Classe d. Akad. Wien. Bd. 116, 117: 10.) összetett szó, melynek tagjai : mord - av. mareta skr. marta (helyesebben: mdrdtas, mrtas) «ember» és va skytha yyoar, ywd, «evő». S így Herodotos 'AvSpocpáyot-ban a mordvinok keresendők. A történet tanúsága szerint a mordvinok egykor nagyon harczias 2 és kegyetlen 3 nép voltak, s az oroszok csak hosszú, elkese1 Mindkét névre v. ü. Paasonen : Die Karataj-Mordwinen. Journal de la Soc. Finno-üugrienne. 1903. XXI. 2 Barna F. : A mordvaiak történelmi viszontagságai. (Értekezés a nyelvés széptudom, köréből. VI. 8. sz.) — V. Mainof : Le chant du blanc grand tsar Tuchtjan. Journal de la Soc. Finno-Ougrienne. 1886. I. 59—69. 1. 3 Juli an u s dominikánus, ki 1236-ban átutazott a mordvinok országán, ezt írja róluk : «hi sunt pagani et adeo homines crudeles, quod pro niliilo reputatur homo ille, qui multos homines non occiderit. et cum aliquis in via procedit, omnium hominum quos occidit capita coram ipso portantur et, quanto plura capita, tanto melior reputatur ; de capitibus vero scyphos faciunt. et libentius inde bibunt. Uxorem ducere non permittitur, qui hominem non occiderit». (Monumênta Arpadiana ed. Endl. p. 254.)
