Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre

Dr. Klemm Antal: Mordvin szövegek

ostatka tdytiriza kadws. inaziris merté : «

Jc'ijä karauTasi, seiiiii makstsa mird'iitin i martinba maksan pel'mastir». a tsoras merd: «

mon mol an karaul'ama». sas inazcrihfi, merd: «

mon karaul'asa». inaziris maksfs fdn^za sabla. son kujé vértsd kudiilfiii,

1 sovaé budis, ozaé tdytiriht vaksts i ast'iét pel'ivds. l'iftds k'dmgaftiva prasa guj i merd: adufhiii aiitéik' vdyji'd savions, a t'esa kafta». a tsoras merd: «poygat»,

8 karmost furimd, a tsoras sabl'asa väsä pran

äza k'ärtsiii^ä. valsk'ä étdsf, kujét vert sä kudint'in. fdytiris téorafit marta zift. karmaét ventsama. ventsamida fhdjla kozdjkaza meni: «

toil k'ijak rodiiat ul'it, tatot dl'd avat ?» son rnerä : «araét', kulist, ul'd väyk'ä sazirim, sooi testa vasija». kozdjkaza merd: «usk'ik- fej, hadik miilik marta ärä /» l'äläs tué sazirin<ka mäl'ga, usk'izä sazirin^za, writ väjtsa. vd skaiiä sazirié atsas l'äl'anstih udims tarka, da todivizin

dza sfaftizä oftihf päjin

dza. l'älas ahtsik' mats, oftiiif pdjiza sovas k'irga paHzin'ka. son i purnavs kulimat kozdjkaza varstaé afan'ba larjks i tandats

, a k'iskat'iiä kodak tsijsf äjzin'ka, nuyii päjiiit, targiz k'irga parstin'ka. a l'älas stäs i rnerä: koda kuvafé mon udiii h kozdjkaza rnerä: «kol'ïba a k'iskafnd, ton sedijak kuvafs udivl'it

». jofiiiè väsä, koda ul'iiiét fäfnä. mäjl'ä vefäsf d'ikij alasa, éulmiè saziriiif alasaiif pulis i noldiz.

1

0 A hamis notestvér. Éltek ketten : egy fitestvér húgával. Volt jó háztartásuk és három kutyájuk. A fitestvér vadász volt, a leány pedig a háztartás gondozója. Midőn a fitestvér vadászni megy, úgy egész nap bolyong. Néha nyulat hoz, néha pedig rókát hoz. Húgának egyedül unalmas. A leány kezdett bátyjának szólni: «Bátyám, te nagyon sokáig bolyongsz, nekem egyedül unalmas otthon, vesd el vadászatodat!» A fitestvér pedig szól: «Hugóm, ha én abbahagyom vadászatomat, mit fogunk enni ?» Egyszer elment vadászni a fitestvér, a leány pedig elment vásznat mosni. Alig ért a víz partjához, letette vásznát a földre. Honnét, honnét nem, ott termett egy medve és kiált : «Vigy engemet azon part szélére ! Ha te fiatal ember vagy, atyád leszek neked; ha öreg vagy, leszek testvéred!» A leány felei: «Mivel vigyelek én téged át? Nekem nincsen itt csónakom.» A medve felel: «Dobd vásznadat a vízen keresztül, én rajta átmegyek!» A leány átdobta vásznát, a medve átjött a leányhoz. A leány szól: «Légy nekem atyám !» A leány megmosta vásznát, és mentek ketten haza. Haza érkeztek. A leány a medvének készített enni-