Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre
Dr. Klemm Antal: Mordvin szövegek
täHsinik' gosfïks /» num/dinfiii i merci : « ton numila seâ'â tsozdinat, aéa gosfiii tärdimä h tus numilis gosfiii tärdimä. mol'fs Hvièiiif kudïn'ka vàksts i piziiä : « riviz pafkaj, a Hviz pafkaj, sajik' kot kot Ivan, groznij fsär in i sada miiiänik' gosfïks h rivizis i merä : « a mastat tärdimä,' a mol'dana .» sas numilis i j of fui : « a mol'if , merit : a mastat tärdimä». tus värgiz, êeiiiiidak isfa merts. jak« s oftis, seiiiiidak isfa-za merts. mol'ts idim-tuv-is , patskifs rivizinf kudizin'ha i piéfui : «kot kot Ivan, groznij fsär, sajik' riviz-fsäritsat, sada minänik' gosfïks /» rivizis i merä : «vot, nej mastidä t'erdimä, setsas satana ». tsijs idim-tuv-is jalgatniniii i merä: «seths sif ». idimtuvis i merä: «koda riej fäjims , äs-pranik a neftims, a sinst vanims. davaytä k'eksnifana /» i k'eksnisf. oftis kujs tsufta pros, a idim-tuvis thiftint oliv, tsuvs jama i .äfsis tov. a värgizis i niimilis k'ekstsf kura pots, vot i utsit. vot mol'if. afa-katkanf vä^k'ä kojiza: mol'ä i sonts mirnä mir-mar, mir-mar. a oftis fiejin'^ä i fienin merä: «sif, vana malasit !» a riet' k'äuksiiit : «poks ?» a oftis merä: «sont's avil' poks, nu rogafinaza poks». «a meist' son kortä, ?» oftis i merä: «son merä: a-lama a-lama anikstasf ». vot sast' riviz marta afa-katka. Hvisk'is i merä: «vana te kot kot Ivan , groznij fsär, minänik' anikstiz». «atakatkas jartsas fäjs sivil'dä, mol'fs rhäd pariiitiii, kusajizä mädiiit. varstas tsuftirif pel'iv , konaii ala ul'iiis idim-tuvis, a puli-päza äz keksivksna 7 i julnä. 8 a ata-katkas dumas : tsäjir. k'iriiaffs puliiit lar/ks. a idim-tuvis tandats, k'iriiaffs, oyat's 0 i vrat's, 1 0 a afa-katkas tandats idim-tuvidint , k'iriiaffs tsuftiivf layks. a oftis dumas, kuzä son aza sävimä, gras tsuftiiif lai/ksta i mastivs. a värgizis numiliiit marta tandatsf i orgitsf. kadivsf riviz marta afa-katkas i fe tsimilis ärif k'idijak agak päl'. pä. n Rettenetes Iván czár, a kandúr. Éltek, voltak ketten: egy öreg ember, egy öreg asszony. Volt nekik egy öreg kanduruk. És ím öregsége, élete vége felé így ellustult az a kandúr: keresztül szoktak szaladni rajta az egerek, nem szokta őket megfogni. És ím az öreg asszony szól férjének : «Mit fogunk tenni, férjem, megöregedett, ellustult a mi egérfogó kandúrunk, férjem?» Az öreg pedig szól: «Fölösleges pazarolni rá kenyeret, meg kell őt ölni.» S arra gondoltak, hogy megölik. A kandúr sejtette a veszedelmet és megszökött a kietlen steppre. Megy egy napig, megy kettőig, körülnéz, szembe jön vele
