Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre
Dr. Yárkonyi Hildebrand: Kritikai jegyzetek az ujkantianismus tör-ténetéhez
bölcseletet nem érinti, mert az ő szempontja tisztára logikai s ebből a szempontból vitatja s állítja a kategóriák lényegi elsőségét az érzettartalmakkal szemben. E logikai elsőség semmit sem szenved azáltal, hogy egy más szempontú tudomány egyenlő rangba helyezi a maga elvei szerint az érzettel. Ez az okoskodás mindenesetre elárulja azt a belső következetességet, melyről föntebb szólottunk, mint a logikai Idealismus jellemző vonásáról. Mégis úgy látszik, hogy ezzel az immanens szemponttal szemben döntő hatású a következő meggondolás: Ha a marburgi rendszer oly kizáróan logikai rendszer, akkor mi értelme van az érzetnek egyáltalán ezen rendszer keretein belül ? Mi teszi a különbséget, a logikai elsőbbséget és alsóbbrendüséget a kategóriákban és az érzetben ? Nemde az, hogy az érzet «irrationalis», az érzet «alanyias», az érzet «homályos» — ezek azok a tulajdonságai, melyek az érzetet «eltávolítják», «inferioritásba» helyezik a büszke logikai kategóriákkal szemben. De honnan származik ezen «irrationalitas» ? Csak abból eredhet, hogy az érzet «adatik» ; logikai homályosság, a gondolattól való idegenség csak onnan eredhet az érzetben, hogy egyszerűen «adva van» s ezt az adottságot az észnek fel kell dolgoznia. Az adottsághoz pedig szigorúan és elkerülhetetlenül hozzákapcsolódik bizonyos lélektani íz : s így a marburgi rendszer mégsem tudja teljesen elkerülni a psychologismust, ennek árnyéka rávetődik erre a logikai rendszer-hálózatra épen ott, ahol egyébként is az Achilles-sarkot ismertük fel benne: az érzetben, a kiindulópontban. Ha nincs érzet, azaz adottság, akkor nincs logikai feldolgozás sem; ha nincs adottság, nincs marburgi rendszer; ez a végzetszerű kapcsolat aztán nem is külső, sem nem véletlen, hanem magából a rendszer belső lényegéből folyó, szükségképi. Ha a megismerés nem más a marburgiak szemében, mint meghatározás, akkor is csak azt lehet meghatározni, amit már ismerünk ; a tudományos megismerést meg kell előznie egy kezdetleges ismerésnek s ez nem más, mint az «adatás», az «adottságok» tudomásul vétele. Ezután következik a «feldolgozás», vagyis a meglévő tapasztalatoknak, adottságoknak rendszerezése és ez sokszor hosszú ismeretfolyamat. De akár hosszú, akár rövid legyen a feldolgozásnak folyamata, mindig folyamat marad, azaz nemcsak vége, hanem kezdete is van, nemcsak a kész logikai eredményt kell az ismeretekben észrevennünk, hanem a kezdetet is : a kezdet pedig az adottságban áll.
