Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre
Dr. Yárkonyi Hildebrand: Kritikai jegyzetek az ujkantianismus tör-ténetéhez
dolat szerepe az, hogy még határozottabbá tegye. Ez a felfogás önmagában teljesen elfogadható s p. o. a fizikai tudomány nem is tesz egyebet, mint hogy az érzetek adatait a maga számára használhatókká teszi s belőlük az alanyi, lelki elemeket kiküszöböli. A fizika megteheti ezt s meg is kell tennie, mert ez a tudomány épen az érzeteknek tárgyi, az alanytól független sajátságaival foglalkozik s a fizika valóban csak ott kezdődik, hol a lélektan végződik, a fizika a színben csak rezgést lát, a hőben szintén s í. t., egyszóval álláspontja az, hogy az érzetet okaira, az ingerekre vezesse vissza. Ismételjük, ezt megteheti a fizika, de nem a philosoplúa, mert a bölcselet a szaktudomány egyoldalú felfogását nem teheti magáévá, — a bölcseletnek az érzetről, a tárgyakról teljes képet kell nyújtania. Ha a marburgiak egyrészt bölcseletet is akarnak űzni, másrészt meg a mathematikai természettudomány álláspontját is meg akarják tartani a bölcselet «tudományossága» érdekében, akkor választaniok kell: vagy természettudományt űzzenek — s akkor csakugyan nem adnak mást, mint egy nagyon egyoldalú és szegényes «ismeretképet» az anyagi világról, megtoldva legfeljebb ennek egy-két bölcseleti alapjával; vagy pedig a világ «bölcseleti képét» akarják elénk adni, de akkor az érzet gazdagságát, tartalmát nem szabad megcsonkítaniok. Ekkor azonban nemcsak egy kis logikai «distantia» lesz az érzet és a tiszta gondolat között, hanem az érzet megőrzi a gondolattól idegen önállóságát. Némely neokantiánus le is számol az érzetnek ezzel a végképen sohasem logicizálható, a gondolattól teljesen át nem hatható természetével és elismeri, hogy a «logikai távolság» érzet és tiszta gondolat között oly nagy, hogy azt a gondolat soha teljesen át nem hidalhatja, hanem mindig, minden feldolgozás ellenére marad az érzetben legalább egy «minimuma», legkisebb foka a gondolattal szemben való önállóságnak. Az ismeret alakja és anyaga ennélfogva nem egyformán a «gondolat elemei», az érzet, a tapasztalás nem egyszerűen csak a «viszonyok szövedékei», ha csak nem akarunk Hegel sorsára jutni. Aster 3 7 kimutatta, hogy a marburgi iskola nem egyéb, mint Hegel rendszerének felújítása, nem oly értelemben, mintha a marburgiak Hegelhez csatlakoznának, hanem, mert náluk a rendszer alapelvei ugyanazok, mint Hegelnél. Natorp ez ellen az összehasonlítás ellen felemelte szavát, az alapvető hasonlóság bélyegét azonban nem sikerült a marburgi rendszerről letörülni: s ez nem más, mint a teljes rationalismus, az érzetnek, tapasztalatnak az önállóságtól való teljes megfosztása. Ebben Hegel
