Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre
Dr. Yárkonyi Hildebrand: Kritikai jegyzetek az ujkantianismus tör-ténetéhez
Ö. Mivé lesz a marburgi iskolában a Kanttól örökölt gondolat az ismeret alakjáról és anyagáról? Világos, hogy a marburgiak akkor volnának igazán elemökben, ha az ismeret anyagáról nem is kellene beszélniök, ha nem volna tapasztalás, érzet, mely hivatva van kitölteni az önmagukban üres formák kereteit s így létrehozni a valóságos ismerést. Rendszerük akkor ülne diadalt, ha az ismeretfolyamatból teljesen ki volna küszöbölve minden irrationale s teljesen fel lehetne építeni a «tudományos» bölcseletet (a neokantiánusok dicsekesznek, hogy egyedül az ő rendszerük «tudományos» bölcselet) tiszta kategóriákból. Ez azonban nem sikerülhet, meri a tiszta apriori-kategóriák ugyancsak nem adnának semmilyen valódi ismeretet; puszta kategóriákból még a mathematikát sem lehet felépíteni, vagy a mathematikai természettudományt. Az ismerés valódi tartalmát a tapasztalás adja meg; ezzel a tapasztalással, vagyis végső eredményben az érzettel kell megvívnia a marburgi iskolának a maga nagy harcát. Az első megoldási módja a kérdésnek az, hogy az érzetet elismerik ugyan, de megfosztják önállóságától s átalakítják fogalommá. Az érzet adat, mondják; azaz előfordul, mint a fogalmaktól különböző, eredeti, észszerűtlen jelenség, pl. mikor az az élményem van, hogy szint látok; azonban épen azzal, hogy kimondjuk róla ezt a szót: «adat», már logikai formát adtunk neki, fogalommá tettük. Mikor kimondjuk, hogy az ismeretnek egyáltalában «van» anyaga, ebben a kifejezésben már ráütöttük a logikai meghatározásnak a pecsétjét. 3 5 Az érzetnek tehát először át kell mennie a tiszta gondolat birodalmába, hogy felvehető legyen az ismeret-alkotó elemek közé. Más szóval, a marburgiak nem vetik el teljesen az érzetet, aminthogy ezt nem is tehetik rendszerük teljes ürességének veszélye nélkül, de igyekeznek teljesen visszavezetni a tiszta gondolatra. Azért mondja Liebert, 3 6 hogy az irrationalitás, melynek joga van az ismeret-összefüggésben fellépni, már mindig «gondolt irrationalitás», vagyis így egészíthetnők ki a mondását: rationalis irrationalitás, észszerű észszerűtlenség. Nem az észszerűtlennel magával van ennélfogva dolgunk, hanem csak az észszerűtlen érzetnek a fogalmával. Ennek lehet csak helye a rendszer keretén belül. Az «adottságok», «érzetek» mint mozzanatok szerepelnek az ismeretrendszer felépítésében; az érzet valósággal a rendszer keretében jő létre ; már t. i. az az érzet, mely nem is érzet,
