Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre
Dr. Yárkonyi Hildebrand: Kritikai jegyzetek az ujkantianismus tör-ténetéhez
kola keretén belül is az egyes gondolkodók között s majd érdekes példákkal fogunk szolgálni ezekre vonatkozólag; a főgondolatban azonban megegyeznek. Hogy egészen világos képünk legyen már előre is a két iránynak alapvető különbözéséről az alak-anyag kérdésében, röviden így jellemezzük az álláspontokat: az egyik csoport szerint az ismeret alakja nem teremti, hanem csak «áthatja», «körülfogja» az ismeret anyagát; a másik szerint az alak teremti az anyagot. Az egyik szerint az anyagnak van bizonyos önállósága, a másik szerint semmi önállósága sincs. Az egyik felfogás az észelviségnek s a tapasztalatelviségnek összetevésére vezet, a másik megmarad teljes és tiszta rationalismusnak. 3. Windelband és Lask 3 2 hangoztatják a legerélyesebben az ismeret tartalmának eredeti és eltör hihetetlen jogait. Az alaknak és az anyagnak egymástól való függetlenségére alapítja Wlndelband a tudományok sorozatát a bölcselet logikai részében: aszerint, amint fokozatosan lefelé szállunk a «tiszta» formák birodalmából az anyag felé, nyerjük a következő tudományokat: először a tiszta vagy alaki logikát, ez elvonással megállapítja a tiszta alaki sajátságait a gondolkodásnak és szándékosan figyelmen kívül hagy minden egyes tartalmat; de nem a tartalmat általában, mert ez «lelehetetlen volna». W Tindelbandnál már itt érezteti hatalmát az anyagi összetevő. Második része a logikának a módszertan, hol az egyes ismerettartalmak is tekintetbe jönnek; ez a rész az egyes tudományok különös ismerettárgyainak részleges szabályait kutatja. Végül az ismeretelmélet a teljes tudományos világkép alapjait veszi vizsgálat alá s kutatja, mikép aránylik ez a tudományoktól felépített világkép az absolut valósághoz. Ez a felosztás az ismerettárgy teljes érvényű függetlenségének gondolatát foglalja magában. Az újkori bölcselet történetében Wíndelband szembeállítja Kantot és Fichtét abból a szempontból, hogy miképen oldották meg a szóbanforgó ismeretelméleti kérdést. Arra az eredményre jut, hogy Kant rendszerében nagy hiányosság van, mert ő nem törődött az ismeret anyagának igazi megmutatásával és megalapozásával, hanem figyelmét egyedül az ismeret alaki összetevőinek szentelte. Az érzetet vagyis a tapasztalást nem tudta úgy elfogadhatónak feltüntetni, mint az ismeret alaki összetevőit. E tekintetben Fichte Kant fölött áll W Tindelband szerint, mert az ismeret
