Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre

Dr. Yárkonyi Hildebrand: Kritikai jegyzetek az ujkantianismus tör-ténetéhez

az értelem önkénytes (spontán) és tudattalan működésének az eredménye. Az értelem az érvény alakjait ráöntötte arra zűrza­varos anyagra, mely az ismeretlen magánvalóból származik. Ez a gondolat a szülője Kantnál annak a kettősségnek, amely egész gondolatvilágán átvonul : az alak és az anyag kettősségének. Talán Locke azon alapgondolata csillámlik vissza nála, hogy lelki vilá­guuk két összetevőre oszlik: egyik a sok, önmagában zűrzavaros,­chaotikus elem, a másik a rendező szellem. Természetes azonban, hogy Kantnál Locke tisztán lélektani jellegű gondolatai egy maga­sabb rétegbe helyeződnek át: az ismeretelméletibe. Minthogy semmi jobban ki nem domborítja Kant rendszeré­nek lényegét, mint ez a most röviden előadott «formalismus», azért több kérdést fogunk vele szemben felvetni. Hogy ez az oldala a kritikai bölcseletnek a legnyomatékosabban állítja elénk gondolko­dója alapeszméjét, azon nem lehet csodálkoznunk. Az ismeret fo­galmának ugyanis három nagy alakja lehetséges csupán, ezek az egyedül elgondolható lehetőségek, mintegy az ismeretfogalom alap­képletei ; s ezek közül az egyik épen Kant fogalmazásában fog átszármazni az utókorra. Ez az ismeretfogalom «formalistikus» alakja. Az ismeret és a tárgy közötti viszonyt ugyanis háromféle­képen foghatjuk fel : vagy azt mondjuk, hogy a tárgy határozza meg az ismeretet ; vagy azt, hogy az ismeret határozza meg a tár­gyat; vagy, hogy mind a tárgy, mind az ismeret egy harmadik elvtől függ, mely mindkettőjük viszonyát szabályozza. Az első Aris­toteles álláspontja, ezt realismusnak nevezhetnők. Eszerint a tárgy készen van már az ismerés folyamata s az ismeret megalakulása előtt, készen van a maga érvényes viszonyaival s az ismeretnek feladata ezt a tárgyat vagy híven letükrözni, vagy ha ez nem le­hetséges legalább lényegét megragadni. A harmadik elmélet vala­mely «eleve megállapított összehangzást» (praestabilita harmónia) hozna létre a kész tárgy, meg a kész ismeret között s ez esetben attól a magasabb elvtől, a rendezőtől függne ismereteink s a tár­gyak között való hasonlóság vagy eltérés. Valami van ebből az el­méletből mind az első álláspontban, melyet realismusnak nevez­tünk, mind pedig a másodikban, mely Kant álláspontja. Mert, ha Kant szerint az ismeret határozza meg a tárgyat, ha az apriori elemeknek az ismeretlen magánvalóra történő alkalmazásából jő létre csak az, amit «tárgynak» nevezünk s ehhez képest valóban «csak azt ismerjük meg a tárgyakban, amit mi helyeztünk beléjük» : akkor méltán kérdezhetjük, hogy micsoda sajátságos elv rendezte

Next

/
Oldalképek
Tartalom