Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre
Dr. Yárkonyi Hildebrand: Kritikai jegyzetek az ujkantianismus tör-ténetéhez
a tartalomhoz mindig" kell valamely alanyt keresnünk s miután ezt az alanyt nem találhatjuk meg mindig az egyedi Én-ben, magasabb helyen kell az absolut tudástartalom alanyát keresnünk s így jutunk egy személyfeletti alanynak a gondolatához. Ez az a gondolatmenet nagyjában, melyet részleteiben különösen két bölcselőnél fogunk megvizsgálni ; ezek: J. Cohn és H. Rickert. Cohn 2 9 abból indul ki, hogy a tapasztalat szerinti ismerésben mindig találunk egy alanyt, kinek Énjéhez van kötve a megismerés tárgya és folyamata. Oly ismerést, melyben semmiféle alany sem szerepelne, az emberi tapasztalás nem tud felmutatni. Ebből következik Cohn szerint az, hogy minden elgondolható ismerés számára, még akkor is, ha azok soha meg nem valósulnak, hanem csak lehetségesek, kell alanyt keresnünk s ez nem más, mint egy «személyfeletti Én», «überindividuelles Ich». Ezt a tételt Cohn a «bennmaradás alapelvének» (Axiom der Immanenz) nevezi. Ez az okoskodás, mint látjuk, nem tisztán kanti színezetű több rokonságot árul el pl. Schuppe vagy mások immanens idealismusával. Szerzője azonban Kant követői közé tartozik s az idealismusnak minden ismeretelméleti árnyalatát szemmellátható vagy titkos szálak fűzik Kanthoz. Ez a személyfölötti Én is a kanti iskola szótárából került elő, rokona az «általános ^tudatnak». Hasonló szellemi irány vezette Rickert-et is, 3 0 ki az általános tudatnak ezt a nevet adja: «ismeretelméleti alany». Rickert háromféle alanyt különböztet meg s így jut el az ismeretelméleti alany fogalmához. Az első alany nem más, mint a test a benne lakó lélekkel együtt, ez a psychophysikai alany, melyet úgy nyerünk, ha szembehelyezzük egymással a világot és a mi egyéniségünket. A második fajtáját az alanyfogalomnak úgy nyerjük, ha a külső világba a sasaját testünket is beleszámítjuk. Ekkor ezt az ellentétet nyerjük : a lélek egyrészt s a test a környező világgal másrészt. Az előbbi az alany, az utóbbi helyen egybefoglaltak teszik a tárgyat; az így nyert alany a psychikai alany. Ha most azt, ami ebben a második esetben alany volt, ismét alanyra és tárgyra osztom fel, akkor megkapom az alanynak a harmadik faját, ez az ismeretelméleti alany. Ez esetben tárgyul fog szolgálni az egész tudattartalom, alanya pedig ennek az lesz, ami az egész tudattartalmat tudomásul veszi. Ha ennek a három lehetséges alanyfogalómnak egymáshoz való viszonyát nézzük, azt vesszük észre, hogy a tárgy tartalma fokozatosan tágul, amint az alanyok megalkotásában előrehaladtunk, míg ezzel szemben az egymásután következő
