Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre
Dr. Yárkonyi Hildebrand: Kritikai jegyzetek az ujkantianismus tör-ténetéhez
hanem az egész kanti rendszer egyszerű alanyi idealismussá válik : az Én vetülete lesz az egész világ; amit a tudat összekapcsol, az együtt mutatkozik a valóságban, amit szétválaszt, az külön jelentkezik. Az érvényes viszonyok nem lesznek többé függetlenek, önállóak. hanem egyszerűen alanyi teremtményeink. Ismételjük: a nehézség és ellenmondás abban van, hogy Kant a legszorosabb kapcsolatba hozta egymással az apriorit és a tudatot, a független érvényességeknek a tudat az eredőhelye s nem változtat a dolgon az, hogy ez a tudat nem egyes ember tudata, hanem egy képzeletbeli «általános» tudat. Mert bármennyire általánossá tesszük a tudatot, azért az mégis tudat marad, — azaz lélektani sajátságait le nem vetkezheti — ahol pedig az aprioriérvényességek ily lelki valósággal állanak elválaszthatatlan kapcsolatban, ott rossz világ jár az absolut idealismusra, Az általános tudat tragédiája tehát rövid szavakban ez : tudat is legyen, azaz összetevő működés, mert csak így értjük meg az ítéleteket s velük kapcsolatos érvényeket ; de épen ezen érvények függetlensége kedvéért másrészt ne legyen psychikai valami. Emiatt az ellenmondás miatt kell az általános tudat fogalmának meddőnek maradnia. Vagy az általános tudatnak itélő természetét kell feladnunk, vagy az ítéletben kifejezésre jutó érvényességek függetlenségét s tiszta apriori-természetét. Mert minden kísérlet, mely arra irányul, hogy az általános tudatot itélőnek fogjuk fel, már tárgyi határozmányra vezet, azaz levonja ezt a tudatot az emberi, empirikus tudat körébe, s így nem lesz többé «általános» tudat, hanem egyéni, ami ellenkezik e fogalom meghatározásával, vagy pedig elvesszük tőle a tudati, összetevő jelleget, csak azért, hogy megmentsük az érvények apriori voltát : de akkor mi marad meg benne a «tudatból ?» Ismét Windelband lesz az, aki felvilágosító például fog szolgálni nekünk a mondottak megerősítésére. 2 7 Windelband épúgy, mint Kant, a tudatot összetevő természetűnek látja az ismerés létrehozásában, de nemcsak összetevőnek, hanem válogatónak is. Az ismerés «lényege» szerinte nem függetleníthető a tudattól s nem áll másban, mint bizonyos válogató összetevésben («selektive Synthesis»). Adva van megismerésünknek sok zűrzavaros anyag, ezt mi a tudatműködés során kiválogatva egységbe fűzzük, a «sokszerűnek az egységébe». Ez az eljárás a tudat lényegéhez tartozik és egyszersmind az ismerés lényegéhez is. Látván ezt a szoros kapcsolatot a lélektani jellegű tudatműködés s az ismerés lényege között: 14*
