Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre
Dr. Yárkonyi Hildebrand: Kritikai jegyzetek az ujkantianismus tör-ténetéhez
gondolatát, azt, melyet ő «transscendentalis apperception néven jelölt meg. Az ismerés olyképen megy végbe, hogy a tudatban az alaktalan sokféleséget egységbe kapcsoljuk bizonyos formai elemek (tér, idő, kategóriák) által. Kant úgy véli, hogy ez az összetevés, synthesis, adja meg az ismerés lényegét. A tudományos Ítéletek Kant szerint nem mások, mint összetett egységek («synthetische Einheiten») épen, mert nem keletkeznek az alanynak az állítmányhoz való egyszerű elemző viszonyából. Az igazi, tudományos ítélet Kant felfogása szerint csak az összetevő lehet, mert ez gyarapítja az alany fogalmát valóban új jeggyel. Ezeket a valóban tudományos ítéleteket véve egyedül tekintetbe, azt a tevékenységet, mellyel emez Ítéletek létrejönnek, nevezi bölcselőnk «transscendentalis apperceptio»-nak. Ebben a transscendentalis apperceptióban jutnak tehát, mondhatjuk az eddig tárgyaltak alapján, az önmagukban független apriori-elvek lélektani kifejezésre. Ez az apperceptio volna az a nyelv, melyre a tiszta logikumokat le kell fordítani, hogy lélektani köntösben is megjelenhessenek, vagyis a psychés embernek egyáltalában a tudatába jussanak. Ha pusztán csak ezt az összefüggést kellene látnunk a tudat lélektani természete között egyrészt, az apriori-elvek között másrészt, akkor még nem ütköznénk nagyobb nehézségbe. Valójában azonban Kantnál a transscendentalis apperceptio nem lelőhelye, hanem valóságos forrása az apriorinak ! Itt találjuk először felbukkanni ezt a fogalmat, mint «eredeti» birtokát az értelemnek; az apriorit valósággal a transscendentalis apperceptio hozza létre; tehát egy lelki működés a mindennek alapját tevő logikumot ! Kant ugyan és magyarázói mindent elkövetnek annak bizonyítására, hogy az a tudat, mely így a tansscendentalis apperceptióban megszüli az érvényt, nem az egyéni, személyi tudatot jelenti ; nem Péternek vagy Pálnak korlátozott, egyéni, empirikus tudatáról van szó, mikor a transscendentalis apperceptióról beszélünk; hanem épen az általános, személy feletti tudatról, a «Bewusstsein überhauptról» kell érteni, hozzákapcsolni az apperceptiós tevékenységet. Ámde ez ellen teljes erővel kell érvényesítenünk azon gondolatot, hogy «apperceptio», «kapcsolás», «synthesis» nem értelmezhetők máskép, mint csakis lélektanilag; ha az összetevő Ítéletek és az érvényességek azonosak egymással, akkor az érvények lényegében rejlő összetevés (synthesis) lelki eredetű, akkor az érvények nem egyebek, mint psychikai összetevés eredményei. Ez esetben az érvényektiszta logikai, apriorikus természetéből nem marad meg semmi,
